Leslie P. Knox interjú

 

Bemutatkoznál pár szóban és elmondanád honnan jött a Leslie P. Knox név?


     Valódi nevem Petrán László, pilisvörösvári lakosként éldegéltem 2007-ig, mikor is repülőre ültem és Londonba jöttem, ahol a mai napig élek, dolgozom, tanulok, írok, és építem a jövőmet, élvezem a jelenemet. Hivatalos becenevem, ahogyan a legtöbben ismernek a Ladislaus, de angol nyelvterületen is ügyködöm, ezért a lengyel hangzású Ladislaust le kellett cserélnem Leslie-re, majd a P. a vezetéknevem rövidítése, a Knox pedig számomra kedves filmbéli karakterek vezetékneve.


Hány könyvet írtál eddig, és mióta csinálod ezt?


     Beleszámítva az újraírásokat is, összesen 14-et az elmúlt hat évben. Ebből 9 önálló történet jelent meg digitális formában a nagyközönség számára, egyik pedig egy angol fordítást is megért (Papírfigurák). E kilenc könyv közül négy az EVE Online világában játszódik, melyek történetileg és karakterek szempontjából összefüggenek. Ezeket egy év alatt írtam, és megválaszolta azt a nagy kérdésemet, hogy érdemes-e az írással foglalkozni. Tekintve a több ezer látogatót, a közel négy éve tartó töretlen érdeklődést, rengeteg privát levelet és gratulációt, a karaktereim után elnevezett játékbéli hajókat és sok egyéb dolgot, úgy gondolom, hogy az előbbi kérdésre a válasz: igen.
     Ez idő tájt még amatőr íróként tevékenykedtem, és bár most sem vagyok profi, csak középhaladó, vagy inkább amolyan hű-de-sebesen haladó, természetesen vétettem hibákat. Köszönhetően a kedves Olvasóimnak ezek nagy részét sikerült kigyomlálni, de még ennél is jobban esett az, hogy a legtöbb olvasót ezek nem is érdekelték, átsiklottak felettük, mert a történet sodrása jobban lekötötte őket. Munkáimat többnyire egyedül végzem, sose-, vagy nagyon ritkán kérek segítséget, akkor is csak egy tesztolvasást, melyekből a tanácsokat szívélyesen megfogadom és a hibákat azonnal javítom. Az írást első számú hobbimként űzöm, szívvel lélekkel csinálom, és persze ezen felül törekszem a minél igényesebb történetekre és karakterekre. Az EVE-es könyveim előtt és után több témában is írtam, a legutóbbi könyvemmel, a mai világban játszódó Rubinkirálynővel már nem kis, hanem széles közösségnek is tudtam szórakozást nyújtani. És el is érkeztünk a lényeghez: szeretek írni, és ezzel embereket szórakoztatni.


Milyen írónak tartod magad?


     Aki képes darabokra szaggatni saját magát. Nemcsak fejezetek és oldalak, de már egy 90%-ban kész könyv is a kukában végezte, pusztán azért mert az egyik újraolvasásnál nem voltam vele megelégedve. Sőt még az író elnevezést sem én találtam ki, hanem az Olvasóim kezdtek el így hívni. Az írást sosem tanultam, egyszerűen csak elkezdtem leírni azt, amit lelki szemeim előtt láttam, és filmszerű könyv lett a vége. Itt még meg kell említenem azt, hogy az EVE könyveket nemrégiben elő akartam szedni, hogy átolvassam és kipofozzam, hiszen lassan négy évesek, rájuk fér egy kis felújítás, de sajnos számítógépproblémák miatt csak az első eredetijét tudtam megmenekíteni, a másik háromnak csak a pdf verziója maradt meg, de azt szerkeszteni kissé nehézkes, ezért úgy maradnak ahogy vannak.


Az EVE könyvek Sci-Fi-k, írtál más típusú könyvet is? Mondanál róluk egy-két szót?


     Természetesen, akár több ezret is :). Kipróbáltam magam több témában. Az első két könyvem a Papírfigurák és a Papírfigurák: A Tigris Éve akció, dráma, dark-fantasy. Ezekben jól képzett harci egységek, angolul Black Ops csapatok teljesítik a kormány- és befolyásos emberek megbízásait, mígnem belenyúlnak valami rémisztőbe, ami ellen a kiképzés sem segít sokat.





     A Vég-utánlét már poszt-apokaliptikus Sci-fi, Cyberpunk, Akció, Erotika. (a kép nem hivatalos borító) 2071-ben járunk, mikor is a föld lakosságának 99,3%-át leradírozta a térképről egy óriási aszteroida. A túlélők közt cyborgok és robotok is igyekeznek újra megvetni a lábukat, de vannak, akik a békét és újjáépítést nem úgy élik meg, ahogyan kellene. Steve és Sylvia, valamint a szériahibás robot, Thy, keresni kezdik az emberiség újjáépülő bástyáját, Metropolist.





     Az Át-érzés (Silent Hill világában játszódik) pszichológiai horror, dráma, akció. Ben és Jane két éve boldog kapcsolatban élnek, majd az utóbbi két hétben Jane elérhetetlenné válik. Mikor újra hívja barátját, hogy megbeszéljék mi történt, közös barátaik felveszik Ben-t, elindulnak Jane-hez, de útközben balesetet szenvednek. A kietlen városban rémisztő események kezdődnek meg. És felbukkan Jane, aki elviekben meleg vacsorával várja a társaságot…





     A Rubinkirálynő pedig bűnügyi dráma. E könyvben egy édesanya igyekszik megmenteni rákos kislányát, a műtétre gyűjti a pénzt, de a szűkös határidő miatt a rablás útjára lép, és Rubinkirálynőként híresül el. Még a rendőrök is szurkolnak a nőnek, ám egy véletlen folytán a királynő csapata megöl négy biztonsági őrt, és megkezdődik a hajtóvadászat. Samantha Freeman legendás FBI-os nyomozónőt visszahívják, hogy kapja el a királynőt, de empatikus képességei most épp a hátrányára válnak, mert neki is van egy kislánya, és tökéletesen átérzi amit a királynő. Már csak két rablás van hátra, és a királynő eltűnik. Samantha igyekszik elfogni, miközben a poklok poklát éli át.






Az EVE könyvekről részletesebben. (a képeken néhány szereplő látható)





     Ezek nem csak a Sci-Fi, de akció, dráma, horror és erotika témáját is érintik. Aktív EVE játékos voltam ez idő tájt, és már kerestem a lehetőséget, hogy a sok téma közül a fejemben melyik lehetne az, amivel nagy közönséget érhetnék el. Egy napon megláttam a Clear Skies-t, ez ihlette meg az első EVE történetet, és látván azt, hogy lehet egy űrhajó fedélzetén több személy, ezáltal több kaland- és konfliktus lehetőség, hamar összeállt az első könyv története, az Ámokfutás Új Édenben: az Antiainen incidens. Ebben egy Hurricane háromfős legénysége egy szabadító akcióval kezdi a történetet. Az értékes rabokat az Antiainen rendszerbe kell szállítani, de hamarosan kiderül róluk, hogy nem azok, akiknek vallják magukat. A kapitány és legénysége kénytelen minden haverját segítségül hívni, hogy megkezdjék az utazást, ami nagy szervezetek összecsapásától lesz roppant zajos az út mentén.




     A második könyv (A Concord Ellenes Szövetség) egy lehetséges teóriával áll elő, melyben mi lenne, ha létezne egy szövetség, ami van olyan erős, és van olyan remek taktikája, hogy a High-Sec rendszereket védő Concord egységeket szabályosan elsöpri. Senki nem érti, hogy ezt miért teszi a szervezet, de hamarosan kiderülnek az indítékok, és Új Éden figyelme az új szövetség felé megosztódik: van, ki pokolba kívánja őket, van aki meg szurkol nekik, de egy biztos: a High-Sec rendszerek biztonsága és kereskedelme fenekestül felfordul, ami véget nem érő láncreakciókat indít be. Ezt talán pontosan tudta a szervezet? Ki vezeti őket? És elérik-e céljukat?





     A harmadik könyv (Találkozások) az első két történet főbb szereplőinek előtörténetét mutatja be egy önálló horrorisztikus történetszállal.





     A negyedik könyvben (Fregattverseny) egy illegális Fregattverseny veszi kezdetét, melyben a főszereplő, a kissé dilis Amarr lány, Rufy benevez Dramiel-jével. A szabályok pontszerzésen alapulnak, mely pontokat különböző feladatok teljesítésével és egymás lelövésével lehet megszerezni, de ez utóbbit az ötnapos verseny második felében egyenesen kötelezővé teszik. Rufy és legénysége igyekszik megnyerni a versenyt, közben pedig a versenyzőkre vadászó Concord elől is meg kell szökniük, sőt még egy belső árulóval is le kell számolniuk. A pontok pedig egyre csak gyűlnek, és mindenkinek bele kell húznia, ha nem akar lemaradni.

     Már előkészületben az ötödik EVE-es könyv is, de egyelőre még csak vázlatok készülnek a történetről és szereplőkről. Ebben egy kis fejvadász gang mindennapjait követhetjük majd nyomon, akik egyre mélyebbre ássák bele magukat valami nagyszabású összeesküvésbe, és ujjat húznak olyanokkal, akikkel nem kéne.


     Nos, nagyjából ennyi. Tartalmilag az első könyv (A5-ös méretben) kb. 550 oldal, a második 800, a harmadik 260, a negyedik 400. Az ötödik még nem ismert.


Az íráson kívül dolgozol valami máson is?


     Mindig, mindenkor. Ha nem tanulok, akkor fordítok, ha nem fordítok, akkor lektorálok, ha nem lektorálok, akkor írok, ha nem írok, akkor tanulok, és ez így kezdődik elölről, bár ebbe a szekvenciába időnként beleszól az élet, a munka, meg néha valami addiktív dolog, mint egy remek játék. Most tervben van képregény, rajzoló partnerem (egyelőre nem nevezem meg őt) már készíti az első kis bemutatkozó képregényt egy rövid novellával. Ezen felül tervezek forgatókönyvírást is (nem technikait, csak irodalmit), tanulom az alapokat, és ez egy új remek kihívás lesz. Tervezünk londoni ismerősökkel kisfilmet, valamint tervezem további könyveim lefordítását, újak írását, és ebbe valahová bele kéne szúrni egy kis alvást is :)


Mit mondanál azoknak, akik nem ismerik írásaidat, hogy miért érdemes elkezdeni a könyveidet?


     Sosem mondtam, hogy érdemes, csak azt, hogy eddig senki nem unatkozott rajtuk. Néhány embernek én lettem a kedvenc írója, voltak olyanok is, akik az én könyvemet szívesebben olvasták, mint más neves írók műveit, sőt olyan emberek is végigdarálták könyveim, akik szinte sosem olvastak. Törekszem a filmszerűségre, vagyis hogy a harci jelenetek minél elképzelhetőbbre sikerüljenek, a karakterek szerethetőek legyenek, a történetek magukkal ragadjanak. Az írás nekem élvezet, és mikor kapok pár remek visszajelzést, vagy látom, hogy a látogatók egyre csak jönnek, és töltik írásaim, az olyan, mint egy zenésznek a színpadon állni, és élvezni ahogy a közönség megtapsolja. Vagy Mikszáth Kálmán szavaival élve:

„Egy írót kitüntetni nem lehet sem diadalkapuval, 
sem koszorúkkal, úgy mint azzal, ha őt műveiben megismerik:
ez a legnagyobb jutalma.”


     Ezúton köszönöm minden eddigi Olvasómnak az érdeklődést, és várom szeretettel honlapomon az új látogatókat.


Leslie P. Knox/ P.L. Ladislaus/ Petrán László

Hozzászólások:

Bejelentkezés
Még több...