Eternity

 

GRBX-18 rendszer, a hatodik bolygó aszteroidaöve

            Az aszteroidaöv sötétségét nem csak a rendszer Napja törte meg, hanem jó pár bányászlézer fénye is. Egy kis bányászflotta dolgozott szorgosan az érckitermelésen.
A flotta két Retriever, egy Mackinaw, és egy Hulk osztályú bányászhajóból állt. Melyhez egy hatalmas, majd 1,5km hosszú Orca típusú parancsnoki bányászhajó társult.
Az Orca körül drónok izegtek-mozogtak szorgosan, s néha fel-fel villantotta vonósugarait, amivel az érccel megtelt konténereket húzta maga fele, hogy végleg bekebelezze őket.
            Tőlük kicsit távolabb két Trasher osztályú kis romboló – a Tigerclaw és a Murena – járőrözött. Kicsit távolabb a flottától pedig méltóságteljesen az Eternity csatacirkáló pihent.
Az Eternity - egy Naga osztályú hajó - a caldari technológia egyik ékköve volt. Formája egy rövidvégű hangvillára hasonlított, s nyolc hibridágyújával kegyetlen pusztítást tudott végezni, ha kellett. 614 méteres hossza mellett pedig a két romboló elbújhatott.
           Az Eternity és a két romboló biztosította a bányászok biztonságát, mivel az űr nagyon veszélyes hely. Legyen az a rendszer lakott vagy épp lakatlan…
            Anthony Cromwell kapitány, kabinjában épp a piros bársonnyal futatott tiszti ruháját gombolta be, hogy a csatacirkáló parancsnoki hídjára induljon. A tükörben ellenőrizte fizimiskáját. Fehér bőrét frissen rövidre vágott borostája takarta, pár centis sötétbarna haja is rendben volt. Kapitányként nem lehetett slampos.
            Mögötte - az ágyon – fészkelődés zaja és halk nyöszörgés hallatszott. Anthony ennek hallatán finoman elmosolyodott. Egy szinte hófehér bőrű, kócos hosszú fekete hajú, vékony testalkatú meztelen nő ült fel az ágyon. Szemei még alig nyíltak ki a pillanatokkal korábbi ébredéstől. Anthony megfordult és a nőre mosolygott. Mindig is lenyűgözte a nő látványa, már az első találkozás óta, pedig évek teltek el.
- Jó reggelt Mira!
- Reggelt szívem! – mondta Mira, egy kiadós ásítás kíséretében – Hogy aludtál?
- Remekül. Mondjuk összeálmodtam mindenfélét.
- Az király! Asszem én is. De ma lehet beteget jelentek a kapitánynak – mondta csintalan mosolyra húzva száját a nő.
- Kac-kac. A másod tiszt beteget jelent és én engedélyezem? Alig vádolhatnának meg elfogultsággal. – vigyorgott Anthony.
- Ennyi csak jár a kapitány menyasszonyának. – folytatta Mira.
- Ó persze. A jó öreg protekció, mindig jól jön mi?
- Naná! – vigyorgott a nő. Pont azzal a vigyorral, amivel Anthonyt is megfogta anno.
- Jól van. Akkor öt óra múlva a hídon találkozunk. – mosolygott a férfi.
- Piszok vagy.
- Tudom. – nevette el magát Anthony, majd oda ment a nőhöz és megcsókolta. – Később találkozunk.
- Rendben kapitányom. – mondta Mira, egy mosoly és egy vicces tisztelgés kíséretében.
Még egy puszit váltottak, majd Anthony kilépett a kabinból és elindult a hídra.

            Anthony a hajó belsejében működő számtalan lift egyikével ment a hídra. Az ajtó halk szisszenéssel kinyílt, majd kilépet rajta. A helység, amibe lépett egy kb 70 négyzetméteres étkező volt, külön a hídon szolgálóknak. Csak egy-két ember lézengett itt, akiket most váltottak le az éjszakai műszakból. A szemben álló ajtónál egy fegyveres őr állt. Az előírás szerint mindig kellett lennie egy őrnek ott, még harckészültség nélkül is. Ahogy átsétált a termen, a katonák biccentettek és köszöntötték egy udvarias „kapitány” mondattal. Az egyik pultnál megállt és friss kávét töltött magának egy bögrébe. Mindig várta friss kávé szolgálatba lépéskor, legyen sztendert idő szerint este vagy reggel. Ráadásul valódi, igazi kávé és nem az a szintetikus szar, amit a legtöbb helyen kapni. A bögrével a kezében tovább indult, majd elhaladt az őr mellett, aki tisztelgett neki. Egy rövid, de viszonylag tágas folyosón haladt át, majd az ott nyíló ajtón belépve, megérkezett a parancsnoki hídra.
            A hídon közel tíz ember tartózkodott, mindenki rutinszerűen végezte a dolgát, pedig az Eternity alig két hónapja jött le a futószalagról és került Anthony parancsnoksága alá. Jöttére a parancsnoki székből egy jó kötésű, negyven év körüli fekete bőrű férfi állt fel és tisztelgett.
- Kapitány! A híd az Öné.
- Köszönöm Adam. Volt valami az éjszaka? – kérdezte Anthony egy korty kávé közben.
- Semmi extra. A bányászok fúrnak, mi meg lesünk... Illetve még is. Sztenderd idő szerint 02:23-kor egy anomáliát észleltünk. De mire ráálltunk a szkennerekkel meg is szűnt, alig egy percig volt aktív. Azóta semmi. Pásztáztuk a helyet utána is, de semmi.
- Hm… Semmi? Hajó mozgás? Warp hajtómű aktivitás? Semmi?
- Semmi. Semmi energia kibocsátás. Valószínű csak egy gyorsan elhalt anomália.
- Lehet. Köszi, Adam! Menj pihenni öreg, este squasholunk.
- Éppen, hogy tíz év van köztünk, úgyhogy öreg a nénikéd kapitány. – vigyorgott Adam.
- Na, jó pihit! – mosolygott Anthony, majd tisztelegtek és Adam elindult kifele.

            A szolgálat első pár órája gyorsan és nyugodtan, a rutin feladatok elvégésével telt. Ezek után Anthony székében ülve épp egy könyvet olvasott, melynek címe a Pajzsok menedzselése 5 volt. Tanulni mindig kell valamit, ha az ember az űrben él. Naomi tizedes aggodalommal teli hangja zökkentette ki az olvasásból:
- Uram! Warp hajtómű aktivitás tőlünk 200 km-re! – Anthony egyből felpattant székéből.
- Riadókészültség! Képernyőre! Bemérni és azonosítani őket!
A híd egyik sarkából egy izgatott férfihang szólalt meg:
- Semmilyen transzponder jelet nem sugároznak, nincs azonosítójuk!
- Felénk tartanak Uram! – szólt Naomi ismét. Majd a holografikus képernyő megelevenedett és láthatóvá váltak a közeledő hajók. – Öt fregatt és egy… Egy csatahajó Uram. – mondta elhűlten a nő.
- Kalózok. – mondta Anthony nyelve egyet és érezte, ahogy az adrenalin szétárad testében – Teljes harckészültség! Hajtóműveket indítani, fegyvereket készenlétbe azonnal! A Tigerclaw és a Murena azonnal fejlődjön hozzánk alakzatba, a bányászok AZONNAL indítsák a warp hajtóműveket és ugorjanak a kettes biztonsági pontra! – a hajó belső szirénái felhangzottak.
- Fregatt kontakt két perc, csatahajó érkezése hat perc Uram! – szól egy hang valahonnan.
- A bányászok másfél perc múlva tudnak ugrani, az Orca két perc múlva! – jelentette Naomi.
- A Tigerclaw és a Murena védjék az Orcat és kapják el a fregattokat! Szóljon nekik, hogy amint az Orca elugrott fejlődjenek fel hozzánk. És küldjön vészjelzést a főflottának!
- Igenis Uram! Üzenet továbbítva! – szólt Naomi. – Kontakt 1 perc múlva.
- Rendben. Teljes gázzal irány a csatahajó! – adta ki Anthony a parancsot – Közben szórjuk meg a fregattokat is.
- Igen is! – hangzott több helyről a válasz.
Anthony személyi hívója felcsipogott. Tudta ki lesz az. A jobb csuklóján elhelyezett kis kommunikátort a szájához emelte és beleszólt:
- Hol vagy?
- Úton a hídra. – hallatszott Mira hangja a készülékből – Nagy a baj?
- Igen, szarban vagyunk, de megoldjuk.
- Rendben. Sietek. – mondta Mira és hallani lehetett lélegzéséből, hogy gyors tempóban jön.
           Adam jött be sietősen a hídra. Egyszerű fekete pólót és nadrágot viselt:
- Mi a franc van Uram?! Az embert már kajálni se hagyják?
- Hát látod nem. Öt fregatt, egy csatahajó.
- Fasza.
- Az. – mondta Anthony, de nem folytatta, mert Naomi szólt közbe.
- A Tigerclaw és a Murena harcba bocsátkozott a fregattokkal.
A képernyőn látszottak még a bányászhajók, ahogy a hajtóművüket hatalmas fénycsóva hagyja el, majd egy pillanat alatt eltűnnek, ahogy a warp hajtóművel elugranak. Az Orca is már irányban volt és a folyamatosan nőtt a hajtómű fénycsóvája. Mellette a két romboló és a fregattok miatt fényárba borult az űr, ahogy lövedékek, rakéták száguldoztak oda-vissza és találatkor a pajzsok felvillantak. Csúnya adok-kapok volt ez. S, ahogy az Eternity közeledett a nálánál majd kétszer akkora csatahajóhoz, még nagyobb volt kilátásban.

            Ha az űrben terjedt volna a hang, akkor dobhártya szaggató erővel lehetett volna hallani, ahogy a csatahajó tüzet nyitott ágyúival az Eternityre. De így nyugodt némaságban szelték át a lövedékek a távot és csapódtak be a hajótestbe.
            Anthonynak meg kellett kapaszkodnia kicsit, ahogy az Eternity megrázkódott a találatokkor.
- 75 fokkal jobbra! Utánégetőt bekapcsolni és próbáljunk folyamatosan orbitálni körülöttük! Nyolc kilométeres távval! – adta ki a parancsot.
- Lő távba értünk! – szólalt meg Adam egy kiadós rázkódás közben.
- Akkor ne szarozzunk! Minden fegyverből tűz!
            Pár másodperc múlva az Eternity nyolc hibridágyúja elkezdte lőni a csatahajót. Az oda-vissza lövöldözés hatására, mind két hajó fényárban úszott, ahogy pajzsaik felfogták a lövéseket.
- Pajzs 73%! – szólt Naomi – 3 fregatt megsemmisült, a Murena viszont harcképtelen! – folytatta.
- A Tigerclaw? – Adamtől jött a kérdés.
- Még bírja.
- Akkor foglalkozzunk ezzel a hajóval. – szólt Anthony.
- Torpedó! – kiabált Naomi. Pár másodpercre rá pedig az Eternity nagyot rázkódott. Sok panelből, műszerből füst és szikra csapott ki, ahogy a túlterhelés végigszaladt a rendszeren.
- Bassza meg! – káromkodott Anthony – Több erőt a fegyverekbe! Töltsék túl, ha kell!
- De… - akart szólni Adam, de egy rázkódás félbeszakította.
           Egy újabb torpedó csapódott az Eternitybe, hatalmasat robbanva. A pajzs még kitartott, de már nem sokáig. Az Eternity ágyúi a túlterhelés hatására gyorsabban tüzeltek, folyamatosan kínozva a kalózhajó pajzsát.
- Pajzs 21%! – kiabált Naomi – Fegyverek hevülése 32% és növekszik!
- Ők, hogy állnak?! – kérdezte Adam első tiszt.
- A pajzsuk… - akarta mondani Naomi, de elharapta a mondatot – Megszűnt! Megszűnt!
- Fasza! – hallatszott Anthony hangja – Adjunk nekik!
- Uram! – ismét Naomi ragadta magához a szót – A fregattok megsemmisültek és a Murena is, a Tigerclaw nem tud mozogni. És jelzett a… - újabb rázkódás szakította félbe – Tehát a flotta jelzett, jönnek. Érkezés 28 perc múlva.
- 28 perc?! – húzta fel a szemöldökét Anthony – Azzal nem vagyunk ki a vízből. Ez így vagy úgy, de tíz perc múlva véget ér!
            Mondandóját mintegy alátámasztva az Eternity kegyetlenül szaggatta a csatahajó páncélzatát és burkolatát. Kisebb-nagyobb robbanások rázták folyamatosan a hajót és burkolat darabok repültek össze-vissza, hogy törmelékként keringjenek az űrbe. Aztán egy sortűzzel és egy torpedó találattal az Eternity pajzsa is lehullott…
 
            Hatalmasat rázkódott az Eternity a következő sortűznél. Nagy darabokat mart ki a találat a hajótestből. A hajó belsejében több helyen beszakadt a mennyezett és tüzek csaptak fel, emberek lelték halálukat a másodperc tört része alatt.
- Nem bírjuk sokáig így! – mondta Adam.
- Tudom… Manőverezzünk folyamatosan. Kerüljük el, amit lehet! – szólt Anthony. Közben nyílt a híd ajtaja és Mira lépett be, majd egyből a helyére sietett. Mentközben egy jelentőség teljes pillantást tudtak váltani. Aztán újabb rázkódás, kisülések, szikrák. A híd egyik panelján tűz ütött fel. Naomi a földre esett, egy másik panel felrobbant. Mira ugrott oda gyorsan.
- Elájult. Több helyen megsérült.
- Vedd át a helyét! Steven tizedes lássa el Naomit azonnal!
- Anthony! A Tigerclaw megmozdult! Elkezdte lőni a csatahajó hajtóművét! – mondta Mira.
- Végre! – öklözött a levegőbe Adam örömében.
- Bemérik őket! – mondta Mira – De… De a csatahajó hajtóműve leáll!
Több helyről éljenző kiáltások jöttek. A kalózhajó hajtóműve pedig kialudt és a hajó mozdulatlanul lebegett az űrben. Aztán egy sortűzzel darabokra szaggatta a már sérült Tigerclawot, ami egy nagy robbanást követően már csak egy halom roncs maradt.
- Mira! Utánégetést kikapcsolni! Töltsd túl a fegyvereket amennyire lehet! – mondta Anthony, aki még mindig a holoképernyőt nézte, ahol a romboló darabjaira hullott – Szórjuk meg ezeket a mocskokat!
- Ugye tudod, hogy ez veszélyes… - szólt Adam – Bár jobb ötletem nekem sincs.
Nem folytatta, mert újabb hatalmas rázkódás és robbanás, ahogy az Eternity páncélzata kezdett darabokra hullani. Oda-vissza ment az adok, kapok, az Eternity lassult és mind a két hajóból egyre több darab szakadt le és vált az űr részévé.
Aztán egyszer csak a csatahajón egy lövéssorozat után kialudtak a fények és a hajó sodródni kezdett. Ennek ellenére a csatacirkáló hibridfegyverei pedig tovább szaggatták még jó pár másodpercig.
Több helyen üdvrivalgás tört ki az Eternityn, és Anthony is megengedett magának egy félmosolyt.
- A fegyverek túlhevültek, nem tudunk tüzelni. – közölte Mira, a több helyen füstölgő híd egyik konzoljánál állva.
- Rendben… - fujt egy nagyot Anthony, majd Naomira nézett, aki mellé már Adam is oda térdelt és segített ellátni. Még mindig nem volt magánál a nő. – Lássák el a sérülteket, ha kell az üres rakterekbe állítsanak fel orvosi állomásokat. És kárjelentést kérek.
- Intézkedtem! – mondta Mira, majd kacsintott Anthonyra, aki mosollyal viszonozta a gesztust.
- Naomi megmarad szerintem. – szólt Adam.
- Uram! Mintegy húsz kis objektum vált le csatahajóról. Felénk tartanak! – szólt egy tiszt az egyik konzol elöl.
- Képernyőre! – mondta Anthony feszülten.
            Innen nézve kis apró pontok váltak le a hatalmas hajóról, majd kis fénycsóvák gyúltak, ahogy hajtóművűk beindult és meglódultak az Eternity felé. Anthony a képet látva egyből tudta mi ez és elkáromkodta magát.
- Becsapódó kompok… - mondta - Üzenjenek a flottának, hogy iparkodjanak! Megszállási riadó! Fegyverbe! – majd a csuklóján lévő kommunikátoron megnyomott pár gombot. Közben pedig szirénák harsantak – Anderson százados!
- Igen, Uram? – hallatszott a komból egy mély, korosodó férfihang.
- Körülbelül húsz becsapódó komp tart felénk, három perc múlva csattannak a hajó baloldalába. Kérek két egységet a gépház védelmére, egyet pedig futólépésben a hídra! A többit magára bízom.
- Értettem Uram! Ellátjuk a kis gecik baját!
- Helyes! Vége! – zárta a vonalat Anthony.
Anthony oda sétált egy pulthoz és megnyomott pár gombot, hogy a hajó minden részén hallani lehessen beszédét:
- Itt Anthony Cromwell kapitány! Két perc múlva kalózok szálnak a fedélzetre. Mindenki tudja mi a dolga! Legyenek bátrak és ügyesek. Aki kalózt lát, lelövi! Sok sikert, vigyázzanak magukra! – majd bontotta a vonalat. Ellépet a pulttól és az oda érkező Mirának egy csókot adott, majd elvette a felkínált pisztolyt is.
- Minden rendbe lesz.
- Tudom. – erőltetett mosolyt magára Mira.
Anthony körbe pillantott. Naomi megsérült, és két ember meghalt, plusz többeknél voltak kisebb-nagyobb sérülések. Az épp a csata kezdetén étkezőkkel együtt, tizenegyen voltak. Ha nem ér ide Anderson egysége, akkor bajban lesznek.
A becsapódó kompokban négy felfegyverzett ember fért el. Úgy tervezték őket, hogy a burkolaton áthatolva bent a hajóban nyíljanak ki, így szállva meg a célpontot. De nem adják könnyen magukat morogta magában Anthony.
Két perc múlva az Eternity enyhén rázkódni kezdett, ahogy a kompok becsapódtak és a kalózok kiözönlöttek belőlük. Több szinten indult meg a vérfürdő szinte azonnal.
Nem volt fogolyejtés, nem volt rá szükség. Anthony pontosan tudta, hogy ha megszállják a hajót, akkor a híd és a gépház a cél, hisz ezek a hajó legfontosabb részei. Aztán mindenkit megölnek, ha elfoglalták a hajót. Ezt nem fogja hagyni, döntötte el. Ha minden kötél szakad, bekapcsolja az önmegsemmisítőt.
 
            Volt olyan komp, ami több szinten keresztül haladt át a hajón mire megállapodott. Kettő viszont fennakadt a páncélzaton, így a benne lévők lassú, fulladásos halálra voltak ítélve. A maradékból viszont özönlöttek a kalózok. Egyszerű taktika volt: hajó hídjára és gépházába eljutni és elfoglalni, közbe mindenkit, akit lehet megölni. Ha kell fegyverrel, ha kell kézzel. Brutális és hatásos taktika. A legénység felvette a harcot. Volt olyan szint ahol állóharc alakult ki, volt ahol a kalózok tudtak előre nyomulni.
            Anthony gondolatai folyamatosan kavarogtak. A híd előtti étkezőben gyors, rögtönzött fedezékeket csináltak. Tudta, hogy pár perc és itt is elszabadul a pokol. Tudta, hogy ha túl is élik, akkor is sok embert vesztenek. Nem győzelem lesz ez, csak túlélés. A híd egyik kommunikációs konzolának hangja zökkentette ki. Oda lépett és megnyomott egy gombot. Kis holoképernyő materializálódott. Egy vékony testalkatú nő jelent meg rajta, gesztenyebarna hullámos haj, mely a válla alá ért. Barna szem, ami a retina szélén már inkább zöld volt. Anthony jól ismerte ezeket a szemeket. Régi emlékek, még az akadémiai időkből.
- Itt Victoria Breaux, a Heaven cirkál kapi… - itt abbahagyta, mert ekkor jött rá kit lát. Arcán hirtelen őszinte aggodalom futott át – Anthony?!
- Szia Victoria. – mondta Anthony. Victoria pislogott kicsit, majd összeszedte magát.
- Hogy álltok? Érkezés 14 perc múlva. – mondta.
- Már fent vannak a hajón.
- Mennyien?
- Sokan. Siessetek. – Anthony elfordult, mert lövéseket hallott – Most mennem kell.
- Sietünk. – mondta feszülten Victoria.
            Anthony fegyverrel a kezében kiszáguldott a hídról. Menetközben oda bólintott Adamnek és az egyik emberének, akik Naomira vigyáztak.
- Mi történt? – kérdezte az étkezdébe érve.
- Lifttel jöttek fel, – mondta Mira – hárman. Lőttek párat, aztán lementek. Talán az egyiket sikerült leszedni.
- Megnézték a védelmünk.– mondta Anthony – Francba.
- Amíg övék a lift tudnak mozogni. Nincs robbanószerünk berobbantani.
- Tudom. – vakarta meg állát Anthony. Aztán halk búgás hallatszott. A lift mozgott. Mindenki azonnal fedezékbe ugrott.
            Pár pillanat múlva a lift ajtó kinyílt és elszabadult a pokol. Egy gránát repült ki és robbant, azonnal megölve két tisztet. Hét kalóz préselődött a liftbe. Azonnal lőni kezdtek és szétszóródni, ahogy a liftből kiértek. Szervezettek mozogtak. A lift ajtó becsukódott közben. Anthony tudta, hogy újabb kalózok fognak jönni és nem fogják tudni tartani az étkezdét. Három kalóznak sikerült fedezékbe húzódni, egy megsérült, három meghalt. A lift körülbelül egy perc múlva visszajön. Anthony nem tétovázott:
- Fedező tűz! Vissza a hídra! – kiabálta a parancsot.
A lövöldözés folytatódott. Újabb tiszt és kalóz halt meg, de Anthonyék bejutottak a folyosóra és bezárták az ajtót. Újabb két percet nyertek, mire a kalózok be tudnak jutni az ajtón. És a folyosón nem férnek át egyszerre.
- Gyerünk! Fedezékeket elfoglalni, készülni! – harsogta – Nem engedhetjük túl őket a folyosón!
Anthony tudta, hogy itt egy-két perccel tovább kitarthatnak, mint az étkezdében. Ott lemészárolták volna őket. A csuklóján lévő kommunikátort a szájához emelte:
- Anderson! Hol vannak? Beszorítottak minket a hídra, övék a lift és az étkező.
- Jövünk Uram! – jött a rövid válasz.
            Anthony hallotta, hogy a folyosó túlsó oldalán lévő ajtóval már babrálnak. Tudta, hogy percek kérdése és ismét tűzharc lesz.
- Rendben. Mindenki a helyére, elbújni. Az első pár kalózt hagyjuk átérni a folyosón, és csak utána nyitunk tüzet. Utána viszont folyamatosan lőnek!
- Igen Uram! – jött több irányból a válasz.
            Anthony az ajtó egyik felére, Mira pedig a másikra helyezkedett.
           
            Feszült percek teltek el. Aztán hallani lehetett, hogy a folyosó túl felén kinyílt az ajtó. Pillanatokon belül lövések dördültek és csapódtak a híd eszközeibe, konzoljaiba. Anthonyék nem mozdultak. Lábak trappolása hallatszott. Jönnek. Anthony kicsit hátrább lépett és kinyújtotta fegyvert tartó kezét. Pár másodperc múlva egy kalóz lépett be a hídra. Pont a fegyver elé… Anthony gondolkodás nélkül meghúzta a ravaszt és a kalóz agyveleje pillanatok alatt szétloccsant. Mira szinte egyből mozdult. Kilépett az eldőlő kalóz helyére és leadott hármon-négy lövést, megölve egy kalózt, aztán visszahúzódott. Gyorsan elhátráltak az ajtótól fedezékbe. Már nem volt több lehetőség meglepni a kalózokat.
            A tűzharc gyorsan kialakult. Mindenhol voltak veszteségek, a kalózok is próbálták kihasználni a folyosó lehetőségeit. De nem tudtak betörni a hídra. Visszahátráltak az étkezdébe, az Eternity legénysége pedig előrenyomulva, a folyosó ajtóból tüzelt. Anthony pontosan tudta, hogy ezzel megakasztották a kalóztámadást és időt nyertek. Talán eleget, míg ide ér a felmentő sereg. Hallotta, ahogy egy kalóz torokhangon parancsokat ordibál és erősítést kér. Kikukkantva a fedezékből még látta is. Tehát ő felelős mindenért. Eldöntötte, hogy megbünteti a tetteiért.
            Még pár percig tartott a tűzharc, de senki nem jutott előbbre. Anthony tudta, hogy a hajó többi részén ehhez hasonló vagy rosszabb harcok vannak. Aztán Anderson jelzett a komon, hogy a lift az övék. A kalózok valószínű nem tudták, hogy nem a saját utánpótlásuk jön fel, mert készületlenül érte őket a támadás. Anderson egysége lépett ki a liftből és nyitott tüzet. Anthony ezzel párhuzamosan kiadta a parancsot és előre nyomultak a folyosón folyamatosan tüzelve. A kalózok két tűz közé szorultak és a hídért folytatott harc másodpercek alatt véget ért.
- Jó időzítés Anderson. – mondta Anthony.
- Köszönöm Uram! – mondta az ősz hajú férfi – A hajó sok részén még vannak kalózok, hamarosan elintézzük őket.
- Uram! – kiabált Adam a hídról – A Heaven megérkezett. A flotta is ideér három perc múlva! Fegyveres és orvosi csapatok átszállásra készek.
- Adja meg nekik az engedélyt! – szólt vissza neki.
            Anderson egysége és pár megmaradt tiszt elkezdek átnézni a hullákat és a sérülteket. Anthony örült, hogy bár nagy áldozatok árán, de a hajó legénységének nagy részét sikerült megmenteni. Mira közeledett a lift felől:
- Hát ez nem volt egyszerű. – mosolygott – De megkapták a magukét. Az egyik raktérben állítunk fel rögtönzött fogdát.
- Jó ötlet! Rendben vagy?
- Persze, semmi gond. És Te? – kérdezte némi aggodalommal a hangjában.
- Megvagyok. Jó, hogy elintéztük őket. Az életben maradtakat ki kell kérdeznünk, károkat felmérni… Mielőbb indulásra készen kell lennünk. Nem szeretnék tehetetlenül itt lebegni. Hosszú lesz még a nap.
- Az lesz. Sokat vesztettünk, de… - kezdte Mira.
 
            Az egyik sérült kalóz felült és felemelte kezét, amiben egy pisztoly volt. Az egyik kommandós szinte azonnal reagált. Szinte. A kalóz meghúzta a ravaszt. Pár pillanat múlva a kommandós kirúgta a kezéből a fegyvert és arcon rúgta.
- Ne mozdulj! – ordított rá.
 
- Az lesz. Sokat vesztettünk, de...
Aztán egy lövedék behatolt Mira hátán és a mellkasán jött ki… A töltény tovább haladt és súrolta Anthony fülét, majd a falba csapódott.
Anthony körül mintha lelassult volna az idő. Belenézett szerelme szemébe. Csak pár pillanat volt, de mintha percek teltek volna el így. Mira meglepetéstől elkerekedett szemekkel nézett vissza rá. Valahonnan ordítást hallott. Aztán Mira előre dőlt. Anthony térden csúszva érkezett és kapta el a lányt.
- Neeee! – ordította.
Mira szeméből könnyek folytak, légzése összeesett. Próbált mondani valamit, de hang nem jött ki a torkán. Pár másodperc múlva szeme lecsukódott és ezzel Mira Romanov örök álomra tért. Anthony rágörnyedve csendben zokogott.
Egy perccel később Anthony könnyes szemmel, dühtől eltorzult arccal nézett a lefegyverzett kalóz irányába. Megfogta a Mira teste mellett heverő pisztolyt és felegyenesedett. Oda sétált a fekvő kalózhoz, aki gonoszul vigyorgott. A vezér volt, akit korábban látott parancsokat osztogatni. A vállán sérült meg.
- Na, mi lesz kis köcsög?! – kérdezte flegmán és köpött egyet Anthony felé.
Anthony felemelte a fegyvert és a férfira szegezte. Közben Adam is kijött a hídról és elképedve látta a történteket.
- Uram. – szólt halkan Anderson – Azonosítottuk. Ez itt Max Hart. Ő volt a támadó csatahajó kapitánya. Ötszáz millió ISK vérdíj van a fején. Élve egy milliárd.
Anthony nem mozdult. Pár másodpercig szemezett a kalózzal, aztán lejjebb engedte a fegyvert. A kalóz gonoszul elvigyorodott. Aztán Anthony nyugodt arccal meghúzta a ravaszt. A kalóz felüvöltött és összegörnyedt fájdalmában, ahogy a lövedék szétroncsolta a bal térdét. Anthony arckifejezése semmit nem változott. Még kétszer meghúzta a ravaszt és szétlőtte a jobb térdet is.
- Adam. – szólt halkan, üres tekintettel Anthony – A híd a tiéd.
            Órákkal később az Eternityt összekalapálták annyira, hogy ismét biztonságosan tudjon warpolni és így eljutni a legközelebbi állomásra, ahol teljesen megjavíthatják. Harminchét embert vesztettek - Naomi életét is csak a gyors ellátás mentette meg -, és kilenc kalózt fogtak el.
A főflotta pedig biztosította rendszert és egy öt hajóból álló kíséretet az Eternitynek, élükön a Heavennel és Victoria Breauxxal, aki gondosan megszervezett mindent.
Anthony magába roskadva ült kabinjában, egy üveg eredeti whiskey társaságában és az űrt bámulta az egyik ablakából. Nem tudta, hogyan tovább. Emlékek kavarogtak benne. Régről, a nem rég történtekről, a mai napról. Mira szemei mielőtt végleg lecsukódtak… Gondolatai ide-oda cikáztak.
Össze kellett szednie magát, hisz ő a kapitány. A hajót és a legénységet biztonságba kell juttatni. A hajó javítása jó pár hetet igénybe vesz majd. Addig össze kell szednie magát és folytatni a dolgát, hisz felelős a legénységéért.
De jelenleg erre képtelen volt. Elvesztette élete legfontosabb személyét és ezzel a GRBX-18-as rendszerben, élete teljesen új, sötét fordulatot vett.
 
Vége

Hozzászólások:

Bejelentkezés
Még több...