Álom

Hánykolódsz álmodban. Érzed a rakéták becsapódását, a fájdalmas, éles fényt, a felcsapó tűz égető lángját, majd a dermesztő hideget… Elméd feszül az új testben, csapdába esett állatként próbál szabadulni, menekülni, de az álom hirtelen változik. Apró kis alak kerül a látóteredbe magad mellett az ágyon, összekuporodva didereg. Fontos neked. Magadra ismersz. Ráborítod a takaródat, átöleled, hideg talpacskák bújnak a combodhoz, a hánykolódó test megnyugszik, végre elért a pihentető álom.

Én, Barbie

Felriadsz. Kórházi ágyon fekszel, a testedbe csövek futnak, kijelzőkön villog az állapotod. Ébredésed már tudják, az egyik neuroszkenner azonnal jelentette, amint stabil bétaállapotba kerültek az agyhullámaid. Egy nővér érkezik, látod, amint futó pillantást vet a kijelzőkre, és már tudod, hogy rövid, de annál fájdalmasabb procedúra következik, amint a csöveket lekapcsolja rólad. A fiatal doki okvetetlenkedésére és a szokásos szövegre nem figyelsz, minek? A tudatod az átélt trauma ellenére is tisztában van azzal, hogy az új tested sikeresen fogadta be az elméd. Türelmetlenül várod, hogy kikerüljön az utolsó cső is, de azt még inkább, hogy a doki abbahagyja a fecsegést. Kába vagy, de tudod, hogy az implantjaid a régi testeddel együtt robbantak az űrbe. Bizsuk. Egy jobb meló egy nagyobb cégnél és máris újabbakat vehetsz. A doki fehér zajjá szelídült folyamatos szövegelése most megint betölti a koponyádat. Idegesít.
- Mióta fekszem itt? – kérdezed.
- Néhány perce – válaszolt az orvos helyett most a nővér.
- Éveknek tűnt.
Homályosan, távolról még dereng, hogy egy kislányt láttál magad mellett, de már nem rémlik az arca. Minden tudattranszfer más. Nem hallottál még olyanról, aki megszokta volna. Ehhez az egyhez nem lehet hozzászokni. Csak abban látod a folyamatosságot, hogy minden alkalom keserű.
Az utolsó elektróda is lekerül rólad, a ruha pedig fel. Ismeretlen mérnökök mesterműve, ami a kapszuláddal összeköti az idegrendszered. A gondolatfolyamod elektronikus irányítójelekké alakítja, a jeleket a kapszulád fordítja le a hajód számára, a hajód pedig mozgássá vagy pusztítássá formálja azokat. Tudod, hogy a DNS-ed alapján már levonták az új testedre a pénzt a számládról, de nem érdekel különösebben. Aprópénz. Jobban zavar, hogy húsz ugrásra vagy onnan, ahol lenned kéne. Viszlátot biccentesz a dokinak és a nővérnek. Valami azt súgja, találkoztok még.

Argil

Csak zörgeted Argil DeepComját, ezt az okos kis kütyüt, ami a térhajlítás elvét ötvözte nanoszinten a kommunikációval, lényegében bárhonnan bárhova tudsz kapcsolatot kezdeményezni az univerzumon belül, és még azon túl is. Tudod, hogy mással beszél, vagy másokkal, lényegében mindegy, legtöbbször úgyis öt DeepComja megy egyszerre. Fontos a srác, efelől nem volt kétséged soha. Kék fény dereng fel előtted. A kapcsolat létrejött. Argil hangja zavaros volt, de azért lehetett érteni:
- Mi történt?
- Fásultan válaszolsz.
- Podoltak.
- Mit veszettél? – szegeződik neked a kérdés. – Az implantok?
- Csak egy Destroyert, implantokból is a gyengébbeket.
- Hallod, ahogy Argil kifújja a levegőt, amit eddig visszatartott.
- Vegyél új klónt is! – hallod az intelmet.
- Már megvan – morgod oda.
- Útközben néhány gombnyomással az Űrállomás kereskedelmi részén veszel egy Shuttle-t. A Shuttle gyorsabb és fordulékonyabb, mint azok a roncsok, amiket a biztosító hajó címén ad neked. Nemsokára már úton is vagy Argil pozíciója felé.

A Zóna

A Shuttleban – amit Barbie Kicsi Csónakjának neveztél el az imént – felvillannak a fények, ahogy üzemkészre váltanak a rendszerek. Megkaptad a felszállási engedélyt, az ismerős automata hang furcsán megnyugtató most számodra. Okos rendszerek léptek működésbe, a hajó körül nulla-atmoszféra nyomás, megegyezik a kinti környezettel. A szabályzók áttetszővé szövik a pajzsot a hajó és a világűr között, hogy utána egy villanással megszüntessék. A Shuttle kidokkol, végre elmehetsz innen. Argil túl a régióhatáron, egy másik Birodalomban vár arra, hogy ott folytassátok, ahol abbamaradt a küldetés. A kidokkolást sosem szeretted. A gyomrod émelyeg, a kezeid remegése vészt jósol. Rosszul vagy. Az elszenvedett trauma utóhatása. Utolsó eszméleteddel még rávetül a tekinteted az automata pilóta állapotára. Bekapcsoltad, helyes. Az elmosódó csillagok rántanak magukkal a megváltó eszméletlenségbe.
Álmodsz megint. A biztonságos zóna utolsó kapuja előtt állsz a Destroyer osztályú Catalysttal. A hajód rendszerei közvetlenül kapcsolódnak a tudatodhoz, a kijelzők te vagy, a fegyverek te vagy, a hajó tökéletes irányítása csak rajtad múlik. Ezt a technológiát a Jove-ok – egy idegen faj – hagyta az emberiségre, ám ettől a pod-technológiától még mindig irtózol.
Beleülsz egy zöldes takonnyal feltöltött kapszulába, elektródák csattannak mindenhol rajtad.
Levegő nem kell, megoldják máshogy. Utálod, hogy nem lélegzel, mégis elegendő oxigénnel telített a véred. De a következő pillanatban imádod. A kapszula minden érzékelője közvetlen ingereket juttat az agykérgedbe. Egy másik világ, amit érzékelsz. Szavakkal nem vagy képes leírni. A Podod közvetlenül dokkol a Catalystba, és akkor már nem csak a kapszula, hanem egy Destroyer osztályú hajó tökéletes kontrolljának birtokába kerülsz.
A kapura nézel megint. Tudod, hogy innen már más szabályok játszanak. Low-Sec, ahogy nevezitek egymás közt. A rendfenntartás kvázi nem létezik, maximum a hülye Nyilvántartás és statisztikusok járnak jól, mert a Concord – a rendfenntartó az univerzumban – itt már nincs jelen, csak regisztrálja az incidenseket és osztja ki a negatív státuszt, amivel egy idő után már a biztonságos zónába be sem léphet az addigra kalózzá vált pilóta.
- Helyzet? – hallod Argilt a DeepComban.
- Most megyek át a kapun Low-Secbe – válaszolod kis feszültséggel a hangodban.
De a hang csak illúzió. Nem szólalsz meg. A pszichéd ideges, azt közvetíti a kapszulád hűen a DeepComon keresztül. A túloldalon lévő rendszerben mindössze egy hajót látsz. A nevét átküldöd Argil navigációs képernyőjére.
- Ismerem, nem jó jel – kapod a gondterhelt választ. - Az a hajó simán elkapja a Hulkomat.
A Hulk – ez az aszteroida-fúrásra termett, szép nagy raktérrel rendelkező hajó – az űr egy biztonságos pontján horgonyzott ebben a pillanatban. Tudtad, hogy olyan helyen áll, ahová a felderítőszondák nem érnek el. Biztonságban volt, ellentétben veled.
- Ugrom a rendszeredbe – veted oda.
A Zóna most mutatta meg az igazi arcát. A kijelzőn vörösen villogó pont tűnt fel, amint beértél a rendszerbe, amiben Argil vár rád. Rossz jel, tudatosul abban a pillanatban.
Megfordítod a hajó orrát, hogy visszamenj a rendszerbe, amiből jöttél, de már késő. Az elfogó vadász nagyon gyors. Egy pillanat alatt megmutatkozik a különbség a két hajó pilótájának tapasztalata és szándéka között. A Catalyst hajtóműve fájdalmas hörgéssel küzd az elektronikus hálóval, ami megbénítja a haladásban. A warp-hajtóműved inaktív, szintén a vadász zavarásának köszönhetően. A hajó uszadékfa, az események súlya alatt leblokkolsz.
Érzed a rakéták becsapódását a hajótestbe. Visszalőni? Eszedbe sem jut a paralízis súlya alatt.
Majd a kapszula, ötlik fel benned.
- A podot mentsd! – hallod Argil hangját még.
Késő. A Catalyst roncsaiból kiszabadult pod hajtóműve már inaktív, mire magadhoz térsz.
Amint eljut a tudatodig, hogy mi a szitu, már az esélytelenek nyugalmával vársz.
- Gyere akkor, öreg! Lőjj ki! Ennél pontosabban nem tudsz célozni? Menjek közelebb? – röhögöd bele a DeepComba.

Fény. Sötétség.

Felrezzensz. Az automatika hűségesen elvitt a célpontra, amit beállítottál idejekorán. A Zóna határán vagy, annál a kapunál.
Megérkeztem – szólsz Argilnak, aki még mindig a mélyűr biztonságában vár.
- Rendben, a rendszer itt üres – jön a válasz.
- Nyugtázod. Dac és düh, amit érzel, mikor átugrasz a kapun. Sehol senki a túloldalon, a kalózoknak nyoma sincs. Tovább. Argil már a kapun vár, a Hulk tele jobbnál-jobb áruval.
Előremész a Zónahatárhoz, biztosítod, hogy nem találkoztok senkivel. Együtt ugrotok át a biztonságos zónába. Érzed, hogy az arcod gúnyos mosolyba fordul.
- Na, te cápa, jóllaktál a snecivel, csoda, hogy nem csaptad el a gyomrod. A finomabb falat viszont gond nélkül jutott partra. Szerinted ki nyert, mondd csak?
Elégedettséggel a szemeidben nézed, ahogy a Hulk megkapja a dokkolási engedélyt, gyomrában a milliárdokat érő cuccokkal.

Hozzászólások:

Bejelentkezés
Még több...