Az Igazság Szónokai

 

Létezik egy papi rend az Amarr Birodalomban, melyet az Igazság Szónokai-nak neveznek. Eredetük a korai történelembe nyúlik vissza, még a Felemelkedés Idejére.


Az amarr krónikák tanúsága szerint ez egy szokatlanul csendes korszaknak minősült a lassan a jelenlegi formáját elnyerő Birodalom életében. A Nemesek már megszerezték a hatalmat, de még messze volt az idő, amikor elindulhatott a Követelés véres hadjárata. Az új urak ekkortájt még a hatalmi bázisuk megszilárdításán fáradoztak. Az első uralkodók megjelenésével nagy lépést tettek előre, mivel ez lehetőséget adott számukra, hogy törvényesen uralkodjanak a tömegeken, anélkül, hogy a nyakukat kellene kockáztatniuk.


Azonban az amarrokat nem hiába tartják a galaxis legügyesebb cselszövőinek. A Nemesek természetesen hagytak a maguk számára egy kiskaput, hogy korlátozhassák a trón gazdáját, abban az esetben, ha az Uralkodó hatalma túl hirtelen túl nagyra növekedne. A semlegesség látszatát ravaszul fenntartva külön szervezetet hoztak létre e céljuk elérése érdekében. Ez volt az Igazság Szónokai-nak a rendje. A Rendet nagy gonddal kiválasztott teológusok alkották, akikről köztudott volt, hogy a nép érdekeit az uralkodói családok érdekei elé helyezik, valamint bölcsek, népszerűek, és inkább vannak elfoglalva a Birodalmi lakosság életkörülményeinek a megjobbításával, minthogy a politikai játékok piszkos mocsarába merüljenek. Egy szóval kifejezve: Ártalmatlanok.


A tömegeknek fogalmuk sem volt a létezésükről, és elég törvénnyel, szabállyal, és vallásos mázzal vették körül ahhoz, hogy az Uralkodó és talpnyalói előtt a Rend létének igazi oka és természete rejtve maradjon. Közönséges esetben a Szónokok közvetítőként és döntőbíróként léptek fel vallási vitákban – és ebben az összefüggésben szavuk és tekintélyük súlya az Uralkodóéval egyezett meg. Működésüknek a költségeit úgy teremtették elő, hogy oktatási intézményként is működtek, ahol gondosan kiválasztott Nemesek tanulhattak. Mivel abszolút kívül álltak a politikán, nem keltettettek fel a szükségesnél nagyobb figyelmet. Rendkívüli esetekben azonban a Rend a Nemesség adu ászaként működött. Bizonyos körülmények fellépése esetén lehetőségük volt ellensúlyozni, vagy megvétózni akár még az Uralkodó döntését is. Amint a történelem bizonyságot tett arról, hogy ezek a körülmények soha sem következhetnek be, az uralkodó osztály nagy része megfeledkezett a Rend létezéséről.


***



Az Igazság Szónokai tehát nemzedékeken keresztül élték csendes, nyugodt életüket. A Birodalom egy eldugott szegletében csoportosultak – biztosítva ezzel a politikamentességüket, és a zavartalan, független működés körülményeit. Amennyiben éppen nem a döntőbírói szerepüket töltötték be, nem voltak megkülönböztethetők a többi vallási rendtől: Tanulmányozták a természettudományokat, önmegtartóztató életet éltek, és előfordult, hogy menedéket nyújtottak menekültek, vagy szükségben lévők számára.


A Szónokok nem voltak ostoba emberek. Vezetőik nagyon hamar felismerték, hogy a Rend túlélésének a kulcsa az, hogy nem próbálják meg feszegetni vagy áttörni a korlátaikat, melyek közé alapítóik – a Nemesek – helyezték őket. Abban a pillanatban, ahogy hullámokat kezdenének kelteni, haladéktalanul feloszlatnák őket. Ehelyett képességeiket arra használták, hogy beépüljenek a Nemesek társadalmába – olyan mélyen és szerteágazóan belegyökeredzve, hogy senkinek még csak az eszébe se jusson kigyomlálni őket. A rend erőforrásainak a javát az oktatási intézményeik fejlesztésébe fektették tehát, és erőfeszítéseik nem is voltak hiábavalók. A Birodalom legkiválóbb iskoláit üzemeltették. Egyrészt magánképzést nyújtottak Nemesi sarjak számára – és nagy kitüntetésnek számított ide bekerülni, másrészt ingyenes oktatási programot biztosítottak a közemberek ígéretesnek tűnő gyerekeinek. A Nemesség képzése népszerűvé tette őket az uralkodó osztály körében, és erős hátteret biztosított nekik, hiszen a náluk végzett diákok később, magas hivatalba kerülve sem feledkeztek meg egykori tanáraikról. A közemberek képzését főleg a vallási tanulmányok terén hangsúlyozták, ami az egész amarr társadalomban népszerűvé tette őket. Örültek a társadalom alacsonyabb kasztjai, és örültek a Nemesek is, akik minden olyan kezdeményezést boldogan a keblükhöz öleltek, amely biztosította számukra, hogy alattvalóikat hitben és engedelmességben tartsák.


A Rend taktikája remekül bevált. A Morális Reform idejére az Igazság Szónokait a magasabb körök kicsiny építőkockáinak tartották: megbecsült és tisztelendő szervezetnek, mely a tudás és a vallás különös elegyéből lett összegyúrva. A politikától olyan mértékben távol tartották magukat, hogy előfordult – sajnos a szükségesnél jóval kevesebb esetben –, hogy kétségbevonhatatlan pártatlanságuk miatt az eredeti döntőbírói feladatuk végzésére is felkérték őket. A Rend felavatott tagjai isteni engedéllyel rendelkeztek, hogy bírói szerepet töltsenek be mind egyházi, mind világi vitákban. Bár elvben módjukban állt bármilyen ítéletet kiszabni, a rájuk nehezedő törvények és szabályozások a gyakorlatban ezt elég nehézkessé tették nekik. Ennek eredményeképpen a döntést a felek inkább a hitüknek való engedelmesség alapján voltak kénytelenek elfogadni, minthogy erre szigorú törvényi alap kötelezte volna őket. A Igazság Szónokai természetesen alá voltak vetve a Teológiai Tanácsnak – mint a legfőbb hatalomnak vallási és ítélkezési ügyekben, de az oktatási funkciójukat teljesen függetlenül láthatták el. Az pedig, hogy a Teológiai Tanács – döntőbírónak valamilyen ügyben – az udvarba hívja őket, még a ritkánál is ritkábban fordult elő.


Az a tény, hogy hatalmuk volt ítéletet hozni akár a legmagasabb rangú Nemeseket érintő ügyekben is, erősen csípte az érintettek szemét. A Koronatanács – amit az Öt Örökös személye alkotott – mindig is az oldalába döfött tövisként tekintett a Rendre, de a legnagyobb igyekezettel sem sikerült úgy fogást találniuk rajta, hogy felléphessenek ellene. Így hát az Igazság Szónokai és az amarr társadalmi elit között a mai napig is fennáll a kimondatlan egyezség: A Rend nem avatkozik politikai színezetű dolgokba, cserébe a döntőbírói hatalmuk megkérdőjelezhetetlen marad. Természetesen felmerülhet olyan kivételes helyzet, amikor a Teológiai- vagy a Koronatanács hozzájárul, a Szónokok bevonásához valamilyen politikai ügybe. Gyaníthatóan azonban az ilyen esetekből semmi jó sem fog kisülni a vétkes számára. Úgy is mondhatjuk: Isten irgalmazzon neki!


Hozzászólások:

Bejelentkezés
Még több...