Aura

 

Aura, eredeti nevén Excena Foer, karrierjét a show bizniszben táncos csodagyerekként kezdte. A szülei – mindketten gallente munkásemberek – mindenben támogatták az előmenetelét, így tizennégy éves korára professzionális táncos lett. Szüleinek a befolyása az életére és a karrierjére azonban eléggé terhes volt a számára, és tizenhat évesen elhagyta az otthonát, és az Elmepárbaj keltette fel az érdeklődését. Olyan emberek, akiknek a digitális harcmezőn tanúsított teljesítménye és önuralma gyakran robbanékony személyiséget, és kövérre hízott egót takart. Később elismerte, hogy voltak kemény tapasztalatai a jóval erősebb versenytársaival, de ezek mibenlétét következetesen elhallgatta. Kiderült, hogy meglehetősen jó volt a játékban maga is. Amatőr versenyeken, kihasználva a természetes adottságát a testének az irányítására és a képességét, az abszolút belső fókuszra, fényes sikereket ért el.



***




Azért vagyok itt, hogy az Óceánok Katedrálisáról, és az Órák Könyvéről beszéljek, és arról, hogy a két mű miért teljesen egy és ugyanaz.

Gyönyörűséges költemény, bármelyik változatában, és ezért én végtelenül hálás vagyok, a költészetért, ami önmagában nem gyönyörű, de valami véletlen folytán képes azzá válni. Alkotásainkba beleálmodunk mindent, amire csak a tehetségünkből telik, aztán elengedjük, és hagyjuk útra kelni azokat, bízva a szívünk mélyén levő láthatatlan bizonyosságban, hogy megfelelőre csiszoltuk a nagyközönség számára.




***




A dolog, mint ahogy minden más úgy általában, romokban ért véget. Excena neve egyre jobban összefonódott Johaan Carve, az egyik legjobb profi játékos nevével, és amikor a férfit doppingoláson kapták – a pszichtróp szerek, alkalmazása az Elmecsatában tilos volt, mert a pánikrohamok és az idegösszeroppanás segédanyagok nélkül is épp eléggé a játék szerves részét képezte. Az eset után mindketten kénytelenek voltak szégyenszemre elhagyni a ligát. Excena nagyon rosszul vette a dolgot. Továbbra is randevúzott Carve-val, de a harcosok a csaták nélkül elég önpusztító népség, így kikövezett út vezetett számukra a függőségek és azok minden következménye felé.

Az elkövetkező pár évben vegetált, egykori hírnevéből élve, és megbízhatatlan barátokra támaszkodva. A népszerűsége halványan újjáéledt, amikor rendszeresen megjelent a Scope talkshow-jában, ahogy rendszerint összefüggéstelenül fecsegő, és alaposan ittas állapotban volt látható, de alapjában véve egyre csúszott lefelé az ismeretlenség ködébe. Az egészsége is fokozatosan megromlott.



***




Akkor tehát a költemény szépsége a költő személyéből fakad? Egyáltalán nem. Az emberek szenteknek akarnak minket látni, de becsületesen megvallva senki, aki isten muzsikáját írja, nem lehet jó ember. Nem, ha a skálán a legmagasabbtól a legmélyebb hangig játszani akar. Lehetsz kedves, de nem lehetsz jó. És még a kedvességed sem létezik önmagában – állati ösztönként él, és reagál. Excena kedves volt hozzám! Ó Excena nagyon kedves volt hozzám! És ha ezeket a mondatokat hallva meglepődsz, el kellene gondolkodnod azon, hogy hány millió módon képes egy fiatal energikus nő, akiben több az életerő, mint a tapintat – és bizonyára ezért meg fog bocsátani nekem, mert ő valóban kedves – szóval hányféle módon képes gondot okozni egy ilyen öreg csontnak mint én, akivel az élete egyszer csak összefonódott. Excena ugyan kedvesen, de igazat beszél. Ne számítsatok arra, hogy jó emberek vagyunk!



***




Életének a fordulópontja akkor következett be, amikor megismerkedett Itzak Barah, a talán legvallásosabb amarr költő műveivel. Többféle történet is kering arról, hogy mikor és hogyan került a költészete hatása alá, és hogy mennyire simán is történt a dolog. Excena következetesen állítja, hogy az első olvasásra a költeményekbe szeretett, de Carve szerint – akivel akkoriban időszakonként együtt élt – a nő csak két oldalt olvasott el Barah „Más emberek élete” című kötetéből, és máris a fejéhez vágta. Akármi is történt, végül Barah költészete Excena szenvedélyévé vált – olyannyira, hogy még a helyi amarr irodalmárok felolvasóestjeit is rendszeresen látogatta. Bár néha felkérték, hogy távozzon, nehogy a jelenléte más irányba terelje a helyi fiatal papok figyelmét a költészetről, a lány elismerést vívott ki magának a Barah költeményeivel kapcsolatos mélyreható meglátásaival, és a képességével, hogy képes volt a műveiből gallente nyelven idézni.



***




Egyszer együtt ebédeltünk egy nagyon kedves kis vendéglő kertjében, amikor valaki inzultált minket. Egy férfi minősíthetetlen szavakkal illette Excena-t, amiért le merte fordítani a Katedrális-t, és azt állította, hogy ezzel megölte a költeményt. Excena egy puha mozdulattal felállt, nyakon ragadta a fickót, és a térdébe rúgva megfordította a tengelye körül, majd háttal az asztalunkra vágta. Felkapott egy kést, és teljes erejével lesújtott éppen csak a férfi nyaka mellé, köpenyénél fogva az asztalhoz szegezve őt. Mélyen a szemébe nézett, és ezt mondta neki: „A tűz, amit érzel semmi a bennem égő tűzhöz képest. Semmi!”



***




És egy napon bekövetkezett az áttörés. Excena amarr nyelvről gallente-re fordította az „Óceánok Katedrálisá”-t, és kiadatta „Órák Könyve” címen. Később azt állította, hogy az az Elmecsata játékbeli tapasztalata, és az ott megtanult abszolút figyelem és koncentráció segítette hozzá a hatalmas feladat elvégzéséhez, ugyanazok a tulajdonságai, melyek segítették kitörni az önpusztítás és a kábítószerek rabságából is.



***




Tehát látjuk, hogy a költő – bár kedves lehet, de jó nem. Pontosan ugyanezekből az okokból, természetesen a költő gonosz sem lehet.

Micsoda tehát akkor?

A költő egy krónikás. Egy felvevő, amely a legjobb tudása szerint megkísérli szavakban leírni a muzsikát. És ez tévedés. Fatális tévedés. Egy költőnek sokkal többet kell tennie ennél, nem elégedhet csak meg a szavak ritmusával.

A költő egy csatorna, isten álmait holt szavakba önti. Ez az állítás ugyancsak nagy tévedés. Egy költő sohasem lehet csatorna isten és ember között.

A költő teremtő. Bemutatja a világot, ahogyan ő megéli, és ahogy átalakítja azt a maga számára. Az ég szerelmére, nem! Egy költőben ennél sokkal több alázat van!

Egyéb vélemények? Több ezer. A legtöbbjük téves valamilyen szinten, vagy ellentmondanak egymásnak, és még a teljesen összepárosíthatók sem képesek erre a kérdésre egy egyszerű, elfogadható választ adni. Elképesztő.

Vannak köztünk olyanok – akár még a teremben jelen lévők közt is – akik azt gondolják, hogy tévedek, amikor nem határozom meg a költőt, mint krónikás, csatorna, és teremtő szintézisét, és igazuk van. Hát persze, hogy igazuk van. Valaki más fülében bizonyára igaznak tetszik az állításuk, de nem az enyémben.

Az igazság az, hogy nem lehet meghatározni, hogy ki számít költőnek, és ebből következik, hogy teljesen hiábavaló dolog kijelenteni valakiről, hogy nem az. Még csak nem is ugyanazt a dalt játsszuk, mi módon láthatnánk bele akkor az összes muzsikus elméjébe?

Ránézhettek valakire, és kijelenthetitek: „Ó, ez itt egy költő!”. De nem tehetitek meg azt, hogy valakire rátekintve így szóltok: „Nem, ő nem az!”. Lehet, hogy a szavai egészen mást jelentenek a számotokra, de a megértés nem a költő feladata, hanem a tiétek. És igen, a költő az olvasóra helyezi a felelősséget, hogy igazán elolvassa a művét, és megértse annak a valódi mondanivalóját.



***




A fordítás Excena-t újra az egekbe emelte. Kevés kivétellel mindenki mesterműnek tartotta, és még a vallásos amarr irodalomtudósok sem találtak benne kivetnivalót. Az eredeti költemény teljes átdolgozása volt, de olyan mértékben, hogy szinte rá sem lehetett ismerni. Eldobta az eredeti képvilágot, a jelképrendszert, és még a szavak lüktetését is megváltoztatta egy vadonatúj gallente-központú kifejezésmód érdekében, de mindezek ellenére figyelemreméltóan hasonlított Barah művéhez szellemében, és a dolgok megközelítésében. Barah nyíltan kifejezte az elismerését és elfogadását a Excena munkája felé, és a híressé vált beszédében, amit amarr és amarr-barát vallási vezetők előtt tartott, nemcsak kijelentette, hogy a fordítás hogy közel tökéletes átirata az eredeti mű szellemiségének, hanem azt is kinyilvánította, hogy az író személyét nem érheti semmiféle hátrányos megkülönböztetés, fenyegetés, vagy támadás a műve miatt. A beszéd végén ezt a véleményét külön kőbe véste azzal, hogy Kaoli-t mondott ki Excena-ra és művészetére, ami azt jelentette, hogy bármilyen támadást a nő testi épsége, a költészete, vagy a önkifejezési képessége ellen úgy kell tekinteni, mintha az a saját személye elleni támadás lenne, és a vallási törvények értelmében az elkövető büntetése sem fog különbözni. Kockázatos lépés volt, mert ezzel Barah könnyen a szélsőségesek halállistájára kerülhetett, de működött, és a vallásos többség morogva bár, de elfogadta a Kaoli-t.



***




Ha képes volnék szavak nélküli költeményt írni, megtenném, de valahányszor körbetekintek, érzem magamban az isteni sürgetést az írásra, így hát továbbra is elkövetem alázatos próbálkozásaimat, bízva abban, hogy az olvasó jó szívvel fogja őket fogadni. A költészet – és ez egy újabb helytelen és elégtelen meghatározása a Művészetnek egy alázatos halandótól, aki az isten titkait fürkészi –, a költészet együttműködést jelent az író és az olvasó közt, és amennyire a költő igyekszik leszállni a mennyekből, éppen annyira igyekeznie kell az olvasónak, hogy az egek felé emelkedjen, és valahol félúton végül találkozzanak. Próbáltak már így levitálni? Biztosíthatom Önöket, koránt sem egyszerű feladat.



***




Excena számos író-olvasó találkozót tartott, és bárhová ment, mindig érdeklődőkkel zsúfolt termek várták. Részleteket olvasott fel a Katedrális-ból, és több más általa fordított, de kevéssé ismert költeményből, és órákat volt képes beszélni az amarr költészetről. Éles kontrasztot alkotott Barah-hal, akit halk szavú nyugodt embernek ismertek. Excena szókimondó volt, néha szenvedélyes, és nem habozott konfrontálni a hallgatóságával, ha szükséges volt. A gallente egyetemek egyszerűen imádták.

Múltak az évek, és Excena tudományos karrierje egyre magasabbra ívelt. Egy éjszakán, azonban bekövetkezett a tragédia. Vallásos megszállottak egy csoportja bejutott a szobájába egy előadása alatt, és nanobotokkal megmérgezték az italát. A kis piszkokat egyetlen célra programozták. Pusztítsanak el egy nagyon különleges hártyát, amely az emberi testben kizárólag egyetlen helyen fordul elő. A hangszálakat.



***




Kezeljük akkor tehát a költeményeket vallásos áhítattal? Eszünkbe ne jusson! A hit emberének örökös kételkedőnek kell lennie, hogy megkülönböztesse az isteni igazságot a hazugságok végtelen zárótüzétől, amely nap, mint nap körülvesz minket. De még ezt sem elég tennie! Képesnek kell lennie, hogy egyenesen a hazugságok mélyére lásson, és felismerje a lényegüket. A hazugságok kihívások. De nem a hit ellen való kihívások, hanem a mód ellen, ahogy a hitünkre tekintünk. Értékelni kell őket, és megérteni, hogy miért kérdőjelezik meg azt, amiben hiszünk… majd nem kell foglakozni az egésszel. Minden, amit tesznek csak annyi, hogy elterelik a figyelmünk. A költeményem jelent valamit Önöknek? Megtisztelő számomra. És Excena műve? Ha igen, Ő is megtiszteltetésnek veszi. De ha nem, akkor csak dobják félre nyugodtan! Felesleges dolog ezt a hit ellen való támadásnak venni! Tekintsék szimpla hazugságnak, és ne vegyenek róla tudomást! Ennyire egyszerű!



***




Az egész világ mélyen felháborodott. Az elkövetők semmilyen megbánást nem tanúsítottak azzal érvelve, hogy ők semmi olyat nem tettek, ami befolyásolná Excena képességét a költemények írására, ezért nem sértették meg a Kaoli-t. Nem sokkal a gyalázatos tettük után, az Igazság Szólói lefogatták őket, és a nevüket törölték az Üdvösség Könyvéből.

Ezalatt az egész galaxisból áradtak a felajánlások Excena megsegítésére, tudósoktól, és laikusoktól egyaránt. Ingyenes orvosi ellátást kínáltak fel neki, de a nanobotok túl jó munkát végeztek. Hangszálak helyett csak elkorcsosult szövetdarabok lógtak ernyedten a szétszaggatott torkában. Újranöveszteni őket, és megtanítani a testét az új hangszálak használatára évek vagy talán évtizedek fájdalmas orvosi kezeléseit hozta volna magával. A klónozás szintén nem volt választási lehetőség. Eltekintve a törvényi nehézségektől, mert az eljárás tiltott volt regenerációs célokra – ez a téma valamennyi birodalom társadalmában szünet nélkül napirenden volt – a folyamat veszélyességénél csak a költsége volt nagyobb. A Kaoli ténye tovább növelte a helyzet bonyolultságát, mert az eskü az Excena új testére már nem vonatkozna, és azonnal fanatikusok hadserege kelne útra, hogy a meggyilkolják, ahogy a szemük elé kerül. Maga Excena is a dolog ellen volt, mert a megadásnak ítélte volna az ellenük folytatott háborújában.



***




Igen, az „Órák Könyve” tökéletesen más. Igen, most gallente-é vált, és felismerhetetlen bárki számára, aki pusztán amarr-ként olvassa, és nem pedig emberi lényként. Például az a rész, amikor egy ember egy bőröndöt húz a hóban, és bőrönd kerekei már nem is forognak, csak hasítják a havat, az új összefüggésben már nem értelmezhető. Ámde a cseréje, amikor egy ember észrevesz egy másikat az utcán, aki sír, és lassan megvilágosodik benne, hogy mit is tett az illető, ez már tökéletesen illik a képbe. És gyönyörű. Minden mást összekapcsol, és ha valaki egyszerűen csak kiragadja ezt a részt, akkor képtelen lesz az egészben bármiféle értelmet találni. Sem a metaforákban, sem a szavak ritmusában, semmiben sem. Kizárólag egy költő – ki más lehetne – képes így egyszerre megváltoztatni és érintetlenül hagyni valamit.



***




Excena különleges megoldást választott. Az eddigi keresményét, és a támogatóitól kapott pénzeket felhasználva egy hanggenerátort építtetett be a torkába. Kevesen tettek így, nemcsak azért, mert az első néhány hónap kibírhatatlan szenvedést jelentett, hanem mert döbbenetes módon az alanyok kilencven százaléka sohasem volt képes tökéletes uralmat szerezni az eszköz fölött, és a felük pedig még használni is alig volt képes őket. De a statisztikában szereplők közt a volt Elmecsata játékosok és professzionális táncosok százalékos arányát egy nagy kövér nullával lehetett leírni.

Egy hét múlva sikerült a generátorból olyasféle búgást előcsalnia, ami erősen emlékeztetett a sziklavágók hangjára, amiket a rabszolgák az amarr munkatáborokban használtak. Egy hónap múlva képes volt három érthető szót kiejteni, két hónap múlva három mondatot. Fél éven belül folyamatosan beszélt, bár a hangmagassággal és hangerővel még akadtak gondjai. És a műtét után eltelt kilencedik hónap végén újra a régi volt. Sőt, olyan mértékben tudott a hangja felett uralkodni, mint azelőtt még sohasem, és ez nagy élvezetet jelentett a számára. Őelőtte még senki sem volt képes ilyen tökéletesen egybeforrni a hanggenerátorával, és elméletileg az ilyen mértékű összeolvadás nem is volt lehetséges.

Egyetlen kis jele maradt csak a merényletnek, ez pedig a hangjában felismerhető enyhe fémes csengés volt, de később Excena bevallotta, hogy odavan ezért az effektért, és szándékosan alakítja ilyenre a hangját.



***




Hogyan volt képes erre?

Sem narkotikumok, sem isteni inspiráció által. Az első megvakít és a sötétségbe vezet, a második nem más, mint a kezeid közt átfutó szél. Az olvasó képes észrevenni, hogy mikor volt az író kábítószer hatása alatt, mert ha a körülmények valamilyen szerencsés összejátszása folytán a nyelvezet ragyogó is lesz, a ritmus töredezetté válik, mintha pallókon kellene egyensúlyoznunk egy sáros út felett. Ami az ihletet illeti, bármikor megérinthet. Általában az ember fel is van készülve rá, de ha éppen nem megfelelő az időzítés, akkor képtelen lesz közvetíteni. És az író repedt hangszóróvá válik, képtelen lévén zajon kívül mást kibocsátani az éden muzsikája helyett.

Én azt mondom, állhatatosság által. Állhatatosság, szorgalom, és végtelen gyakorlás. Ez a mű és ez a tehetség nem a semmiből bukkant elő. És bármennyire is szeretné Excena, hogy ezt másképp higgyük, de bizony már sok-sok éve dolgozott ezen. Talán nem olyan nyílt módon, ahogy most teszi, hanem talán még csak titokban, de Excena-ról, mint költőről beszélve ki merem jelenteni, hogy minden erőfeszítése, akár látható, akár láthatatlan is volt, biztonságosan és elkerülhetetlenül ide vezette.




***




Személyiségének az ereje és kisugárzása, valamint az új hangja harmadik alkalommal is sztárrá tették. Ajánlatokkal bombázták, nyilvános beszédek tartására, szinkronszerepekre, sőt, filmekben is játszott kisebb szerepeket. Az egész életét végigkísérő küzdelem azonban elvette a szépségét, és jóval öregebbnek mutatta a koránál, ezért már nem emelkedhetett fel, mint filmcsillag, de azóta is kihagyhatatlan szereplőnek számít egy magára valamit is adó gallente művészfilmben.

Idővel a saját elhatározásából a jövőjével is elkezdett törődni. Eddigi életének minden szakaszában a jelent habzsolta, és noha jómódban élt, abszolút nem foglalkozott azzal, hogy idős napjaira bármit is megtakarítson. És amikor eljött az ajánlatok ajánlata, az összes közül a legcsábítóbb, habozás nélkül megragadta. Köztudomású, hogy bármilyen munkában, ami a POD pilótákhoz kapcsolódik, hatalmas pénz van. Ez az ajánlat sem képzett kivételt.

Fémes, törődött hangja ideális volt a feladatra, hogy az új típusú csillaghajók mesterséges intelligenciája rajta keresztül szólaljon meg.



A halhatatlan Aura megszületett.



***




Így hát nem tehetünk mást, csak várunk, és reménykedünk. Vajon sikerrel fog járni? Véleményem szerint egészen biztosan. Excena erős nő, és el fog jutni oda, ahova én sohasem jutottam el. De nem fog odaérni támogatás nélkül.

Ahogy az elhangzott kis beszédemből egyértelmű, én hiszek Excena-ban, a tehetségében, és az ítélőképességében. Személy szerint teljes mértékben jóváhagyom a fordítását, és noha senki másra sincs jogom ráerőltetni ugyanezt – mert mindannyian olvasók vagyunk, mindannyian hallgatói a csendes muzsikának –, bizonyos akarok lenni abban, hogy senki sem áll az útjába.

A belém helyezett hatalomnál fogva, mint elfogadott amarr vallásos költő, a tisztaság által, melyet mind az egyházi, mind a világi múltam szeplőtlensége tanúsít, a rabszolgák, a polgárok, a nemesek és a végtelen isten színe előtt Kaoli-t nyilvánítok ki, szövetséget Excena Foer és saját magam közt. Soha ne hallgattassék el! Soha ne legyen kevesebb, mint költő, tisztára perzselődve az isten tekintetének a tüzében. És a hangja emelkedjék a csillagokig!


Hozzászólások:

Bejelentkezés
Még több...