A Tetrimon kultusz

 

Mostanság a Tetrimon egy kicsi vallási fanatikus csoportnak számít, amely számos merénylet elkövetéséért felelős mind amarr, mind idegen célpontok ellen.

A teljes igazság az ügyben viszont olyan valami, amit az amarr vezetés szívesen kitörölne a történelemből.

A kultusz gyökerei a 21460-es évbe nyúlnak vissza, II. Zaragram Ardishapur, az „Őrült Uralkodó” regnálásának utolsó éveibe. Akkoriban az amarr uralkodó az Apostolok vezetője volt – első az egyenlők közt, és az uralmat az Apostoli Tanács gyakorolta. Zaragram, a trónra lépése után furcsa, döntően vallásos tárgyú rendeletek kiadásába kezdett. Ezek legtöbbje közvetlenül ellentmondott az Írásoknak, felforgatva és eltörölve az amarr társadalom legszentebb hagyományainak többségét. Zaragram önmagát isten-császári státuszba helyezte, és a saját szeszélyeinek alárendelve kormányozta a Birodalmat.

Egy Ardishapur nemes annyira szégyenteljesnek tartotta azt, amit a saját nagyapja a Birodalom vallásával és hagyományaival tett, hogy a Shastal rendszerbeli „Istenek Városába” utazva saját kezűleg végzett az uralkodóval. Mielőtt a későn eszmélő őrök levágták volna, felemelte véres kezét, és így kiáltott: „a manu dei e tet rimon” – megmagyarázva: „Az igazi isten karja vagyok!”. (A „Tetrimon” kifejezés „Istennek való odaszánást” jelent.)

Az Apostoli Tanács, az amarrok törvényes hatalomgyakorló testülete, visszakapta a jogosítványait, és megpróbálta az amarr vallást helyreállítani. A nemest, Szent Tetrimon néven avatták szentté, és az Apostoli Tanács a nyomdokaiba lépve egy szerzetesrendet hozott létre, hogy Zaragram káros hatását felszámolják: „Szent Tetrimon Rendjét”.

Fő feladataik közé tartozott az amarr vallás megtisztítása, az eredeti Írások őrzése és gondozása, valamint az apokrifek és a deuterokanonikus fejezetek szanálása (azaz először is eltávolították az írásokból azokat a részeket, melyek az amarr vallás kánonjával ellentétben álltak, míg a kidobandó másik csoport szinte egészét a Zaragram által hozzácsapott agyszülemények alkották). A Rend biztosra ment abban, hogy Zaragram tevékenységének minden nyoma eltűnjön. Minden ikonját és képét megsemmisítették, vagy legalábbis lekaparták róluk az arcát és a nevét, a városát pedig porig rombolták.

A Morális Reform idején, ami 21875-től 21950-ig tartott, az Apostoli Tanácsot újra megfosztották a hatalomtól, ami az Uralkodóra, és az újonnan alakított Koronatanácsra szállt. Az uralkodó egyaránt betöltötte a Birodalom vallási és világi vezetőjének a tisztét. Az Apostolok támogatóinak többsége erősen tiltakozott ez ellen, II. Zaragram 500 évvel ezelőtti ámokfutására hivatkozva, de sokuk hangját elnémították. Örökre.

A változásokra nemet mondók egyike természetesen IV. Tetrimon volt, a Rend akkori nagymestere. Nem úgy, mint mások, ő kerülte az Uralkodóval a nyílt összetűzést, ezért – életben maradva – lehetősége volt elrejteni az Apostolok feljegyzéseit és tárgyait.

Az új uralkodó, még bizonytalannak érezve magát az új helyzetében, összegyűjtötte az őt támogató vallási vezetőket és az írásokból egy új kánont állítottak össze, ami már sokkalta jobban igazolja az uralkodó morális hatalmát. Ezt a gyűlést végül intézményesítették, és a Teológiai Tanács nevet kapta – tagjai az új vallási és politikai rend legfőbb támaszának és védelmezőjének számítanak. A Tanács inkvizítorait Birodalom-szerte rettegik. A Tanács tevékenysége folytán, az amarr vallás a legtöbb vonatkozásában megváltozott, hogy a Birodalom új társadalmi és politikai rendjébe illeszthető legyen – élén az Uralkodóval, mint Isten egyedüli és tévedhetetlen képviselőjével.

Szent Tetrimon Rendje kicsiny csoportokban vészelte át ezt az időszakot, és bár gyakran hadilábon álltak a Teológiai és a Koronatanáccsal, azért még a feladatukat szabadon el tudták látni: az amarr vallás eredeti formájának megőrzését. 22762-ben aztán, a Birodalom szakadása és a Khanid Királyság megalakulása után, az Uralkodó rendeletet adott ki a Tetrimon Rend betiltására, kijelentve, hogy ezt csak a Birodalom békéjének és nyugalmának megőrzése céljából teszi. A Tetrimon gyülekezőhelyeket és iskolákat mindenütt lefoglalták a helyi hatóságok. A Rend néhány tagját bebörtönözték, mások száműzetésbe kényszerültek. A rend nagymesterét Lozera Riana-t eretneknek kiáltották ki, és Dam-Torsad szent városában vetették börtönbe, ahol két évvel később meghalt.

A Rend aktív maradt a Khanid Királyságban, mert II. Khanid saját politikai céljainak megfelelően nem engedte a birodalmi rendeletet, annak teljes súlyával érvényre jutni. A Birodalomban a Sarum és az Ardishapur családokat vádolták meg, hogy titokban továbbra is támogatják a Tetrimon Rendet, de mindkettőjüknek elég nagy hatalma volt ahhoz a Koronatanácsban, hogy ne lehessen rajtuk fogást találni.
Az elkövetkező években a Tetrimon hívek rákényszerültek arra, hogy megtanulják megvédeni a hitüket, sőt esetenként elég erőt tudtak összegyűjteni, hogy visszavágjanak azoknak, akik szerintük megmérgezték az amarr emberek szíveit és lelkeit.

A 23216-os rabszolgafelkelés alatt a Tetrimon újra feltűnt az Amarr Birodalomban, méghozzá olyan erővel és befolyással, hogy sikerült egy egyezményt kierőszakolniuk VII. Heideran-ból, amely értelmében a Rend szabadon mozoghat a Birodalom területén, cserébe a minmatar erők ellen nyújtott segítségért. A csatatereken tehát megjelentek a Tetrimon felségjelzést viselő hajók, melyek a fiatal Köztársasági Flotta legrettegettebb ellenfelei lettek, pilótáik rettenthetetlensége és öngyilkos dühe miatt, mellyel gépeiket vezették.

Heideran további uralkodása alatt a Tetrimon Rendet békén hagyták, megértve, hogy nem fogják megkísérelni az Uralkodó tekintélyének az aláásását. A Rend is nyugalomban maradt, eltekintve néhány kisebb akciótól a Kor-Azor család – különösen Doriam (a családfő és az Örökös) érdekeltségei ellen, aki megcsúfolva a hagyományokat felszabadította a rabszolgáit, és egyéb liberális nézeteiről is ismert volt.

Hozzászólások:

Bejelentkezés
Még több...