Sansha Nemzete

 

Ha az EVE galaxisban utazgatsz egy kicsit, előbb-utóbb bizonyosan furcsa kinézetű hajókba fogsz botlani, melyek egészen valószínű, hogy ellenségesen fognak hozzád viszonyulni. Ezek a hajók, a veszélyes kinézetű tüskéikkel, és a sok színben tündöklő fémpáncélzatukkal egy őrült világuralmi terv – nem is olyan régi – emlékei. Az egykor oly dicsőséges flotta maradványai napjainkban is elszántan őrzik egy, egykor dinamikusan fejlődő birodalom szikkadt csontvázának a határait. Egy évszázaddal ezelőtt ezt a birodalmat mindenki a tökéletes utópisztikus államként ünnepelte, amíg az etikai tisztátalanság olyan gusztustalan történetei nem kerültek felszínre róla, hogy a nagy birodalmak felháborodásukban, együttes erővel ki nem törölték a létezésből. Ez volt Sansha Nemzete.

Teljesen normális dolog, hogy amikor valami nagy tudományos, vagy földrajzi felfedezés történik, akkor néhány ember a sors szeszélye, vagy a saját előrelátása folytán ezzel az új tudással megcsinálja a szerencséjét. Pontosan ez történt az űr felfedezés és kolonizáció kezdetének mámorító napjaiban. Ebben a pár izgalmas évtizedben, ami az első kapcsolatfelvételt követte, bárki, akinek az eszközei és a szándéka megvolt hozzá, kikiálthatta magát uralkodónak az űr valamely birodalmakon kívüli zugában.

Ezen korai vezérek egyike volt Sansha Kuvakei, egy caldari eredetű gazdag nagytőkés. A családja fegyvergyártással alapozta meg a vagyonát a gallente-caldari háború alatt. Sansha pedig – mint később bebizonyosodott, egy megalomániás őrült volt, aki nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a világ feletti uralmat. Felismerte, hogy a világűr szabad kolonizációja – amit akkoriban a nagyhatalmak mellszélességgel támogattak, ideális lehetőség a céljai megvalósítására. Kiindulásképpen tehát megvásárolta a kolonizációs jogot a bárki által privatizálható rendszerek egy tekintélyes hányadára. Önmagát egy Új Rend látnokának beállítva megjelent a nyilvánosság előtt, és személyes meggyőző erejével, valamint egy szebb és jobb jövő ígéretével, ezreket tett a követőivé. Így hát Sansha nemsokára számos rendszer urának mondhatta magát, melyek az űr különböző szegleteiben helyezkedtek el, az ismert világ határán. Ez az alap lehetővé tette Sansha számára, hogy saját, a birodalmakétól független fegyverkezési programot indítson, felhasználva azt az óriási tudást, amit e tárgyban a családja már az elmúlt időkben felhalmozott.

Éveken keresztül folyt Sansha programjának növekedése, sőt, ahogy egyre több hírnévre és vagyonra tett szert, ez a növekedés még további lendületet is kapott. Mivel a bányászat és a kereskedelem volt az előtérbe helyezve, birodalma az aranykorát élte, és az emberek úgy beszéltek „Sansha Nemzetéről” – ahogy mindenki hívta őket, mint a következő játékosról, aki alkalmas arra, hogy a galaktikus nagypolitika színpadára lépjen. Sansha zseniálisan használta fel a lehetőségeit arra, hogy önmagát új messiásként, birodalmát pedig az ígéret földjeként tűntesse fel. Ám a probléma az volt, hogy ő maga is kezdte elhinni a saját propagandáját, és amúgy is zavarodott elméjében egyre különösebb tervek és ötletek fogantak meg.

Ezen projektek egyike volt az a próbálkozása, hogy ötvözze a frissen használatba vett jove-i POD technológiát a meglevő agy-implantátum technológiával, hogy embereket hozzon létre, akiknek az agya egyszerre rendelkezik a számítógépek tulajdonságaival és az emberi kezdeményező készséggel. Tökéletesen lojális, odaszánt, és tökéletesen engedelmes híveket akart, akik még azért eléggé kreatívak ahhoz, hogy a legnehezebb és legbonyolultabb helyzetekben is helyt álljanak. Talán nem szükséges külön említeni, hogy ezen kutatások nagy többsége illegális és kellően embertelen is volt, ugyanis az emberi agy „számítógépesítése” folytán bizonyos emberi tulajdonságok, mint például a személyiség, a folyamat „áldozatául estek”. A módszerhez természetesen tesztalanyok is kellettek, melyekkel Sansha-t az Amarr Birodalom látta el, minmatar rabszolgák formájában. Mivel az amarrok bármit megadtak volna egy olyan módszerért, amivel az egyre növekvő rabszolga populációt kordában tudják tartani, Sansha könnyen elnyerte a támogatásukat. Mindig is erős volt a gyanú afelől, hogy Sansha-t az amarrokon kívül a mások is támogatják, de ezeknek a titkos paktumoknak a létére sohasem sikerült fényt deríteni.

Sansha álma az volt, hogy ezeket a zombiszerű lényeket katonáknak és őröknek használja, hogy az emberek felszabaduljanak egy jóval békésebb és produktívabb életmódra. Kísérletezett még űrhajók legénységével és kapitányaival is, mivel az űrhajózást alapvetően unalmas és veszélyes dolognak tartotta, azaz pont olyannak, amilyen az ő kreatúráinak a profiljába vág. Így aztán Sansha Nemzetének katonasága és az űrhajók legénysége lecserélődött az Igazi Szolgák (ilyen néven váltak ismertté azok, akikbe Sansha technológiáját beleépítették) könnyen ellenőrizhető és vakon engedelmes hadára. Sansha az ez időre már eléggé megbomlott elméjében meg volt győződve arról, hogy tettei az emberiség javát szolgálják.

Persze csak idő kérdése volt, hogy a technológia mibenléte a nagyközönség tudomására jusson. A reakciók azonnaliak, és hevesek voltak. Sansha-t minden birodalom elítélte, az Amarral is köztük, mivel az amarrok azt azért már nem akarták, hogy a többi birodalom kiközösítse őket. Sansha viszont nem volt hajlandó belátni módszereinek a hibáit, és a többi birodalmat egyöntetűen szűklátókörűnek és túl primitívnek minősítette ahhoz, hogy egy olyan zsenit, mint Ő, megértsenek. Folytatta tehát az agypiszkáló technológia beépítését az emberekbe, mintha mi sem történt volna, sőt, ugyanezen a vonalon haladva még felháborítóbb kísérletekbe kezdett. Ekkor betelt a pohár, és a többi birodalom, a Gallente Föderációval az élen megtámadta Sansha Nemzetét.

Miután a Sansha-technológia titka kiderült, a birodalom lakossága gyakorlatilag elmenekült. Csak a fanatikusok, és az Igaz Szolgák maradtak. Ők ki is tartottak még pár hónapig, de aztán Sansha kis birodalma nem bírta tovább a nyomást. A haderő szétszóródott a szélrózsa minden irányába, a gyárak és az űrlétesítmények pedig megsemmisültek. Sansha meghalt, mialatt megostromolták és bevették az utolsó megmaradt erődjét. Noha a hadereje nagy része megsemmisült, azért elég sokan tudtak a kialakult káoszban elmenekülni és elrejtőzni. Ezek azok a furcsa hajók, melyek napjainkban megtámadják a gyanútlan utazókat Sansha régvolt birodalmának egykori határain. A hajókat Igazi Szolgák vezetik, akik soha nem fogják, és soha nem is tudják feladni a harcot, amire Sansha küldte őket – nyugtalanító emlékei ők rég halott uruk géniuszának.

Miután Sansha Nemzetével végeztek, a birodalmak vitatkoztak egy darabig a dolog mikéntjén, de aztán végül sikeresen felosztották maguk közt a meghódított rendszereket. Bár már évtizedek teltek el a bukása óta, Sansha emléke annyira erős még az emberekben, hogy mostanáig szinte egyetlen ilyen rendszert sem sikerült a birodalmaknak betelepítenie.

Végső megjegyzésként hozzátehetjük, hogy bizonyos emberek szerint maga Sansha életben maradt, és ma is aktív. Szerintük Sansha halála előtt önmaga számos klónját rejtette el olyan helyeken, amiket a birodalmak nem találtak meg. Azt is állítják, hogy Sansha a mai napig gyártja az Igaz Szolgákat és az űrhajókat a romok közt, egykori birodalma eldugott szegleteiben rejtőzve. Azzal érvelnek – amúgy igen okosan –, hogy az utóbbi években megsemmisült Sansha személyzet és hajók mennyisége már messze nagyobb, mint amennyien a Sansha birodalom összeomlásakor elmenekülhettek.
Mint ahogy a legtöbb jó összeesküvés-elmélet esetén, ezen állítások igazságtartalmát sem könnyű eldönteni.

Hozzászólások:

Bejelentkezés
Még több...