Szökevény dronok

 

A hatalmas aszteroida méltóságteljesen szelte az űrt. Mellette eltörpültek kisebb testvérei, pedig köztük is akadtak olyanok, melyek néhány száz méteres átmérővel rendelkeztek. Gabri Cichan az elmúlt óra nagyobb részét azzal töltötte, hogy hajójával a behemót közelébe férkőzzön. Már nevet is adott az aszteroidának – persze egy női nevet: Theriese. Remélte, hogy „segítségével” megvalósítja az álmait – és teletömheti a zsebét pénzzel. A hajó raktere már nagyjából félig meg volt töltve ásványokkal, és Cichan remélte, hogy Theriese bányászatával, teljesen fel tudja tölteni – méghozzá ha lehet, főleg ritkán előforduló ércekkel. A megközelítés nem volt egyszerű. Kisebb aszteroidák óriási csoportjai szinte védelmezni látszottak az óriást, hasonlóvá téve az élményt ahhoz, mintha az ember egy folyton változó, tekergő szikla-labirintuson próbálna áthaladni. Bár Cichan főleg a navigációra koncentrált, nem feledkezett meg a bányász dronjairól sem – azok nem zavartatva magukat a lebegő sziklák halálos táncától, a környező aszteroidák anyagát gyűjtötték. Mihelyst a pilóta elég közel ért a gigászhoz, hogy célba vehesse, habozás nélkül előre küldte a szorgos kis társaság néhány tagját, hogy kezdjék meg az aszteroida fúrását. Még közelebb érve észrevette, hogy az övéi mellett más dronok is tevékenykednek. Gondolván, hogy egy másik bányász van a közelben, ellenőrizte a radar kiírásait – de azok sziklán és az extra dronokon kívül semmi mást nem mutattak. Tovább folytatva az előrehaladást, Cichan előtt fogyni látszottak az akadályok. Már csak egy tucatnyi aszteroida maradt, melyek, mintha valamiféle kaput képeztek volna a célja előtt. Átpréselve hajóját a köztük lévő résen, pilótánk végre a Theriese-t körbevevő szabad űrbe érkezett. A látványra, ami fogadta, minden vér kifutott az arcából.

Most, hogy belátta az aszteroida árnyéka által eddig elfedett helyeket, észrevette, hogy a legutoljára elhagyott két aszteroida belső oldalára különös fekélyként tapad sok száz méternyi sötét és fémes tömeg. Dron kaptár! A sziklák mélyébe belevájt építmények vad dronok ezreinek nyújtottak otthont. Cichan hallott már erről a fajta szörnyűségről, de még soha sem látott ehhez fogható méretűt. A dronok zseniálisan választották ki a bázisuk helyét. Amellett, hogy minden irányból védve volt a kíváncsi tekintetek elől, elég közel volt a mamut-aszteroidához, ami csaliként mérföldekről odavonzotta a bányászokat. Eme ténynek ékes bizonyítékaként Cichan szemügyre vehette jó néhány hajó maradványait is, melyeket épp dron dolgozók szedtek szisztematikusan apró darabokra, hogy az örökké éhes, örökké növekvő dron komplexum étvágyát kielégíthessék.

Cichant gyorsan közeledő harci dronok látványa rántotta ki a döbbent mozdulatlanságból. Az a gondolat, hogy hajója hamarosan talán egy lehet az itt látott roncsok között, nem volt kellemes a számára. Kétségbeesve próbált kivitelezni egy-két elkerülő manővert, mialatt igyekezett a warp motorokat minél hamarabb életre kelteni. Tudta, hogy az egyetlen esélye a menekülésre az, ha képes kimanőverezni a dronokat addig, amíg a warp hajtómű feltöltődve végre át nem rántja a biztonságba – a hipertér dimenziókon túli anyagtalan valóságába.

A páncélozott harci dronok nem bírták az iramot, lassan lemaradtak, de hirtelen sokkal gyorsabb és mozgékonyabb támadó dronok pattantak elő valahonnan, és pillanatok alatt körülvették a hajót. Ez a típus nehézfegyverzet helyett energia-szívó berendezéssel volt felszerelve, ami a megfelelő távolságból képes volt megzavarni Cichan hajóján belül az energiaáramlást. A hajó erőműve elbírt volna két-három ilyen kis támadóval, de odakinn valósággal rajzottak az ellenfelek. Noha a warp hajtómű eddigre már feltöltődött, Cichanon már nem tudott segíteni – a hajó rendszereiben nem maradt elég energia az aktiválásához.

Aztán megérkezett a nehéz harci dronok előbb leszakadt csapata.

Aztán eltelt még néhány perc, és Cichan a kapszulájában elsüvítve igazán szerencsésnek gondolta magát, hogy az egész kalandot élve megúszta. A hajója, és minden, ami benne volt elveszett. Tápanyagul szolgál majd Theriese dron kolóniájának a további növekedéséhez.
Nos – gondolta – legalább most van egy tuti sztorim, amit előadhatok a haveroknak.

A „szökevény dronok”, vagy más néven „vad dronok” olyan fejlett dronok, melyek kitörtek az emberi ellenőrzés alól. Néhány éve, pár zseniális gallente feltaláló fejébe vette, hogy kifejlesztenek egy új dron típust. Olyat, amely képes önmagában gondolkodni, és cselekedni – amely tulajdonképpen minden szempontból úgy tud viselkedni, mint egy hagyományos űrhajó, eltekintve a legénység hiányától és a teljes számítógépes vezérléstől. Az első kísérletek eredménye felettébb bíztató volt, de aztán beütött a baj. A dronok először engedetlenek lettek, majd kezelhetetlenné váltak. Némelyikük hatalmas volt – a valaha épített legnagyobb példányok melyekben a mesterséges intelligencia kutatás legújabb vívmányain kívül, sok esetben még warp hajtómű is helyet kapott. Ezeknek az „anya dronoknak” – ahogy nevezték őket – számtalan kisebb társukkal együtt sikerült megszökni, és kirajzani nem csak abba a rendszerbe, ahol a kutatóállomás volt, ahol születtek, hanem más rendszerekbe is. Az esemény pontos mikéntjére az emberek csak később jöttek rá. A dronok űrhajókat támadtak meg és foglaltak el, melyekben elrejtőzve már könnyen és biztonságban sikerült más rendszerekbe jutniuk. Talán szükségtelen is mondani, hogy a gallente-k felhagytak a szuperdron-kutatással.

A szökevény gépek viselkedése rövid idő alatt egyre inkább hasonlóvá vált az élőlényekéhez. Otthonokat építettek maguknak, és lépéseket tettek a szaporodás irányába is. Ezek magukban foglalták mind az aszteroidák bányászatát, mind az arra járó gyanútlan bányászhajók megtámadását is – mindezt azzal a céllal, hogy nyersanyagokat gyűjtsenek az otthonuk bővítéséhez és saját „gyermekeik” gyártásához. Ahogy teltek a hónapok, a dron kolóniák tucatnyi különböző helyen tűntek fel, és mára már a világűr valamennyi szegletében megtalálhatók, sok bosszúságot, nemritkán halált rejtegetve mindennemű űrutazó számára. Ahogy minden dron kolónia más-más anya drontól ered, a fejlődésük iránya is gyakran nagyon különböző. A szökevény dronok minden egyes új generációja más-más mutációt hoz, ezáltal jellemző rájuk a forma, a méret és az erő rendkívüli változatossága is.

Mostanában új típusú dron bázisok jelentek meg, amiket mindenki csak óriáskolóniának hív. Úgy tűnik, hogy amennyiben a dronoknak sikerül egy megfelelően nagy méretű hajót, például egy szállítót, vagy egy cirkálót elkapniuk, akkor azt nem szedik szét teljesen, hanem gyakorlatilag beköltöznek a hajóba. Néha a hajóba költözöttek különválnak a kaptártól, ami nemzette őket, és elkezdenek sodródni az űrben – nem is feltétlenül a véletlen szeszélye, hanem olykor-olykor kis lakói által irányítva, főleg, ha meghajtó rendszer még teljesen ép. Az óriáskolóniák rendszerint a mélyűrben lelhetők fel, távol az emberi településektől. Esetenként azonban elég közel kerülnek lakott bolygókhoz, vagy az űrközlekedési útvonalakhoz – súlyos problémát jelentve a bolygó lakói, vagy az űrutazók számára. Ilyen esetben, bár komoly haderő bevonását igényli, mindig szükséges a bázis felszámolása.

Azokon a területeken, ahol a vad dronok aktivitása már olyan mértékű, hogy lehetetlenné teszi a biztonságos bányászatot, vagy kereskedelmet, a helyi hatóságok maguk kezelik ezt a problémát – zsoldosok alkalmazásával megtisztítják a rendszereket a dron kaptáraktól, vagy legalább igyekeznek gátat szabni a terjedésük sebességének. A dron vadászok kedvenc taktikája a dron mesterséges intelligenciájának átprogramozása. Ha sikerül, a dron engedelmes szolgává válik. Mindazonáltal ez a technika elég nehezen kivitelezhető, és meglehetősen veszélyes is. Bár a birodalmak és a CONCORD közt egyeztetések folynak, hogy a galaxist közös erőfeszítéssel szabadítsák meg ettől a rákfenétől, konkrétumokig még nem jutottak el. Amíg ez nem történik meg, addig a dron kolóniák felszámolása továbbra is a helyi hatóságok feladata marad, melyek a nekik leginkább megfelelő módon birkózhatnak meg a problémával.

Hozzászólások:

Bejelentkezés
Még több...