Dam-Torsad

 

Dam-Torsad – az Amarr Birodalom fővárosa – belém égett. Belém égett, noha tudatosan próbáltam harcolni a korrupt jelenléte ellen. Ez a jelenlét emlékekre épül – valójában lidércnyomásokra – és képtelen vagy meggátolni őket abban, hogy végül eltorzítsák az elmédet. Ötven hosszú év. Ötven hosszú éve próbálok úrrá lenni ezeken az átkozott emlékeken, egy erjedt és keserű emberi társadalom emlékein. Elmenekülhettem ugyan a város fojtogató falai közül, de az eleven emléke örökre velem marad. Egy város emléke, amely sokkal inkább nevezhető emlékműnek, mint nyüzsgő metropolisznak, emberek emléke, akiket átitat a város tunya természete, akiket olyan szorosan, olyan megfellebbezhetetlenül kötnek gúzsba a hagyományok és a szokások, mintha az ezer és ezer éve élt őseik élnék tovább az életüket rajtuk keresztül.

Nem tudtam nem észrevenni – szinte azonnal – az igazságtalanságot, amely ezt a társadalmat a velejéig átitatja. A nemesek a közrendűeken taposnak, akik viszont – cserébe a megaláztatásokért – a rabszolgákon. A tehetség semmit sem jelent. Az embereket kizárólag a társadalmi pozíciójuk alapján ítélik meg. Az egyedüli dolgok, melyek érdemnek minősülnek, az árulás és a rágalmazás. Az öreg nemesek mérhetetlenül irigyek a lelkes fiatal feltörekvőkre, és eltorzult elméjük beteg élvezetet talál az eltaposásukban. És még a közrendűeket is, akik ámulattal bámulják a nemeseket, áhítozva a rangjuk és a hatalmuk után, megkötözve tartják a tradíciók, szilárdabban és eltéphetetlenebben, mint egy vasbilincs.

A haladás idegen kifejezés az amarrok számára. Első látásra úgy vélnéd, hogy ezt a hatalmas birodalmat pusztán a szerencse és a dolgok véletlen egybeesései tartják össze. Miután megismerted ezt az egész zavaros működési rendszerüket, rájössz, hogy sokkal inkább hasonlítanak egy hatalmas szörnyetegre, amely lélektelenül cammog előre, eltaposva bármely ellenállást, amely az útjába akad. A haladásuk nem szökkenések és megtorpanások sorozatából áll, hanem sokkal inkább átgondolt, és a végletekig kifinomított – évtizedeket, vagy akár évszázadokat is átfogó – tervezés által történik. Ha beleesel egy nemes finoman megszőtt hálójába, tudd, hogy nem vagy egyedül – fogva tartja az a gyermekeidet, sőt még a leendő unokáidat is.
Kijutni ebből? Ó, az nem probléma. Kijutni ÉLVE? Úgy már sokkal-sokkal nehezebb.

A Dam-Torsad-ban töltött éveim megtanítottak, hogy gyűlöljem és megvessem az amarrokat. A társadalmuk, oly sok módon különbözik homlokegyenest a gallente-étől! De megtanultam még egy leckét is: soha nem szabad őket lebecsülni. A maguk módján irgalmatlanul hatékonyak, és nem tehetek róla, csodálatot érzek mindaz iránt, amit évezredeken át elértek.

Részlet Yanou Lautere,
a Gallente Föderáció, Amarr Birodalomba delegált legelső nagykövetének önéletrajzából

Hozzászólások:

Bejelentkezés
Még több...