A változás szele

 

Shan eltaposta a csikket az állomás padlóján, fittyet hányva a Kapitánynak az állomás tisztaságára érvényes szabályzataira. A vén szaros túl puha volt miután éveket húzott le Federáció Haditengerészeténél a kapszulába hugyozó, papírtologató haverjaival, puha volt mint a hája ami a hasáról lógott le. Azonkívül mostanában a fényes tekintetű, nagyhatalmú parancsnokuknak más baja is volt, mint az állomás padlóján levő foltok.

Miközben bemászott a kapszulába és bekötötte magát, Shan elmerengett az ügyek jelenlegi állásán. Mióta csak a Szövetség megszületett, mikor az addig független és jelentéktelen kis cégek egyesültek és átalakultak abba masszív és brutális szörnyetegbe ami ma a Szövetség, semmi sem volt a régi a Curse-ban. Természetesen először a Salvation kezdett el köpködni - az ember nem tudta elfingani magát a Curse-ban hogy a Salvation ne ugrott volna fegyverbe miatta – de egy hónap alatt világossá vált hogy ezt az új koalíciót komolyan kell venni. A Kartel a hajóinak századait küldte a Szövetség csatahajóival szembe és vesztette el őket, miközben a féltve őrzött drága aszteroida mezők lassan kicsúsztak a fennhatóságából

Ma már minden állomás, ami nem bújt el mint egy kis szürke egér egy óriási hold árnyékába, a CA tulajdona. Kutatóbázisok, gyárak, lőszerraktárak mind behódoltak az óriásnak. A Salvation megtett mindent amit tudott és lehetősége volt a megmaradt ásványainak birtokában – amit a Kartel ninja bányászai szereztek neki – de sok megmaradt hajó és állomás ma is a pusztulás és széthullás szomorú állapotában van.

Megszólaltat a dokk hangszórói és visszhangot vertek fém falakon.

„Raider különítmény, engedély a kidokkolásra” hangzott az ismerős, üres hang.

Ahogy a fedélzeti diagnosztikai rendszerek lefuttatták az ellenőrzési programot, Shan körbe forgatta a kamera drónt az interceptor körül és gyorsan szemrevételezte a hajótestet. Minden rendben, legalábbis úgy látszik. Készen egy új őrjáratra.

A dock zsilipajtók egy szisszenéssel kinyíltak, lehetővé téve hogy az izzó nap tompítatlan sugarai lemossák a dock falát. Porszemek táncoltak a fényoszlopban ahogy Shan Arvonak - Angel Raider - kisiklott a dokk bölcsőjéből fullasztó űrbe.

• • •

Pontosan százharmincnyolc perc telt el lélekölő unalomban, mikor az első ellenség megjelent a rendszer kommunikációs csatornáin. A pórusok megnyílása, a pulzus szinte észrevehetetlen gyorsulása egy kis viszketés a nyakon – Shan érezte ahogy harcos ösztönök elöntik a szervezetét. Ahogy ez a szokása volt meditációs techikát használva – amit egy régi meggyötört Adakul szövegből szedett ki és amit mélyen elrejtett a szekrényében – a fiatal Raider megnyugtatta magát.

„Nyeregbe fiúk.” Hallatszott a Kapitány hangja az intercomból „Kaptunk két Black Omegát”

Shan nyugodt maradt, habár egy kis izgalom mint egy elektromos szikra átfutott rajta. A Black Omega-t már minden Arch Angel tag jól ismerte Curse-ben és a környező területeken. Nemrégen két rendszerrel arrébb kolonizálták az aszteroida öveket, és történetek köröztek arról, hogy biztonsági erőik hogyan fésülték át a területet és tizedelték meg mindazt amit a Kartel képes volt ellenük küldeni, miközben alig voltak veszteségeik.

És most itt vannak.

„Vonal formáció kollegák” A Kapitány hangja határozott volt, de Shan amikor ráirányította a kamera drónját A Légiós masszív hajótestére ahogy lassan a bolygó irányába fordul, úgy tűnt neki mintha az izgalom halvány remegését látta volna, lehet hogy csak hajtómű vibrálása volt, egy láthatatlan előérzett ami átszivárgott az éjszakán és várt a tudatosulásra.

A gyors fregattját bemanőverezte két másik közé és várta központ parancsát.

Húsz de lehet hogy harminc másodperc is eltelt mielőtt a újra megszólalt a Kapitány hangja az intercomból.

„OK. Van két felügyelet nélküli övünk a II. és a VII. bolygónál. Egyik járőrözés alatt levő övből sem jelentettek semmit, tehát szétnézünk. Zéta osztag úton a VII. bolygó felé. Csoportugrásra igazodni, uraim. II. Bolygó 1. Öv.”

Ahogy a téridő forgott körülötte a spirális csatorna falán, Shan megígérte magának hogyha egyszer Légiós lesz akkor tartózkodni fog ezektől az ocsmány csoportos megszólításoktól , mint az „Uraim, Kollégák, Fiúk”. Olyan amatőr. Annyira nem illik ahhoz fegyelmezettséghez ami az Angel Kartelt jellemzi, vagy inkább jellemezte mielőtt a Szövetség belépett volna a Curse-ba.

Ez a gondolat fellángolt a fejében és elnyomta feje zugaiban meghúzódó nyugtalanító gondolatokat. Ezek a paraziták akik elterjedtek a területükön mint a rák, még megfizetnek a tetteikért. Átkokat motyogva, Shan kilépett a warpból.

• • •

Ahogy a warp hajtómű leállt és a kapszulát kitöltő folyadék kiegyenlítette a lassulás hatásait és testét körbeölelő folyadék kellemes áramlása keveredett a hajó finom vibrálásával, meglátta csipkézett aszteroida övet. Másodpercekkel később a szkennerje érzékelte az ellenségeket.

Ketten voltak. Mindkettő Apocalypse osztályú csatahajó, nyolcvan kilométer távolságban és húsz kilométerre egymástól. Túl messze a célbefogáshoz. A három Raider egyszerre kezdte el az előzetes elkerülő manővert, várva a Kapitány parancsát.

A másodpercek súlyosan teltek, a kis hajók oda-vissza ingáztak, miközben a Kapitány és a kísérője próbálták befogni a behatolókat. Hirtelen egy rekedt hang sistergett elő az intercomból

„A fenébe! Befogtak. Mi az a jó….”

A szavak hirtelen megszakadtak, ahogy felvillant egy csavart fényoszlop a egyik Apocalypse és a Kapitány hajója között. Egy nagy átlátszó gömb fénylett fel a hajó körül egy kis időre, míg elnyelte az ellenség sugarát. Tökéletes ritmusban jelent meg a lézer tűz a második csatahajóból, újra fényárban fürdetve a Legiós hajójának pajzsát. Néhány másodperc alatt halálos lézertűz sorozat jelent meg a Kapitány hajójára összpontosulva.

„Gyerünk, gyerünk, teljes támadás!” Ordított a kövér ember a nagy hajóból, a nyugalmát teljesen felemésztette az ellenség intenzív támadása. Az átkait most már erre az alkalmatlan Légiósra zúdítva, Shan bekapcsolta az utánégetőit és félelemtől borzongva előre lendült a távoli hajók felé akik ezeket a borzalmasan szép sugarakat lőtték.

Ötven kilométer, majd negyven. Egy robbanás hallatszott mögötte ahogy az egyik Raider társát tökéletesen kettészelte egy keresztező sugár, tüzes fémesőt szórva a sötétségbe.

Harminc kilométer, „nincs már idő a visszafordulásra Shan. Tedd a dolgod. Bízz a Kartelben”

Huszonöt kilométerre mikor már a csatahajók lassan kezdtek formát önteni előtte,meghallotta azt a hangot ami minden pilótát félelemmel tölt el - tritt-tritt-tritt-tritt – ahogy a szenzorai figyelmeztették arról hogy a hajók célzórendszerei befogták. Mintha az ágyú csőbe néznék gondolta Shan, miközben egy távoli robbanás jelezte a következő bajtársának végzetét.

És ahogy Shan Arvonak Angel Raider lőtávolba ért és látta hogy a Hovitzereinek lövedékei ártalmatlanul pattanak le a célbavett hajóról, látta hogy az Apocalypse imponáló teste mint egy óriási aranyba foglalt kígyó szembe fordul vele másodpercekkel előbb mint ahogy a fény körbefolyta és a hajóját átváltoztatta a pokoltűz aranylabdájává, két dolog vált hirtelen világossá a koponyájában.

Ő és nem az ellenségei fognak ma meghalni. És a Curse vidék többé már nem az, mint ami eddig volt.

Hozzászólások:

Bejelentkezés
Még több...