Én és az EVE Online #6

 

Egy olvasónk javaslatára a főszerkesztőnk (Kathyrn Darly) kért minket, hogy írjuk le, mi hogyan is kezdtük anno az EVE Online pályafutásunkat.

 

Én 2005. szeptemberében kezdtem egy kollégám ráhatására. Ő már 3 hónapja próbálgatta az EVE univerzumát, amiről naponta 2-3 órákat mesélt bent a munkahelyen.

Ez időtájt én még csak web alapú játékokkal szórakoztam az interneten - természetesen az MMO-kra gondolok. Játszottam a Hódítóval, Galactica-val és ezekben a játékokban pont az tetszett, hogy a stratégiai részét a készítők jól megalkották, a vizuális részt pedig az ember saját fantáziája adta hozzá. Olyan volt, mint a könyv és a mozifilm közötti különbség. Természetesen volt még más is, de azok ugye egyszemélyesek voltak.

Végül a kollégám annyira magával ragadó módon áradozott az EVE-ről, hogy egyik este rászántam magam, hogy regisztráljak egy két hetes teszt fiókot.

 

3c880f9692b23f25e2f4e0b705795e67bfcd6af6

 
Létre is hoztam az azóta is fő karakteremet Krisz Anla'Shok-ot. Kisogo rendszerben kezdtem pályafutásomat, ami akkoriban még Jita szomszédja volt. Kisogo-ban lehetett a kezdő küldetéseket felvenni, de hát az az igazság, hogy azt sem tudtam mire jó bármi is. :)

Kollégám tanácsát megfogadva hagytam, hogy Aura bevezessen a nagy betűs életbe, akinek követtem minden kívánságát, így nemsokára már az űrben repkedtem.
Hamar feltűnt minden, amit a munkatársamtól hallottam. Igaz nagyon szép a kliens, mégis a játék kezelését nehézkesnek éreztem, de pár óra gyakorlás után már nem volt gond a ki- és bedokkolás sem. :)

Skype-on tartottuk a kapcsolatot a kollégámmal, és amikor már komolyan úgy éreztem, hogy magabiztosan mozgok az űrben, akkor jött a tőrdöfés a szívembe. Közölte, ez csak 1 rendszer.

Vannak kapuk is?! Ó, jaj bonyolódik a játék :)

 

Ebben az időben még nem lehetett 0 km-re ugrani se a kapukra, se semmi másra.

A legkisebb érkezési távolság 15 km volt, így ha azt akartad, hogy pontosan érkezz meg, akkor mögé kellet menni 13, 14 vagy 15 kilométert (ez objektum függő volt). Azon ponton készíthettél egy bookmark-ot, amire legközelebb 15 km-re Warp-olva, a saját spot-odra már ugró range-be is érkeztél például egy kapu esetén.

 

Kaptam egy kis pénzügyi támogatást, 300 000 ISK-et, ez a munkatársam vagyonának a fele volt, ami hihetetlen nagy pénznek tűnt akkor. Azt javasolta, fektessem könyvekbe, azokból is a legfontosabbakba: a learning skill-ek. Bizony ám, ilyen is volt a régi szép időkben! Ezek a skill-ek segítették elő, hogy gyorsabban tudjál tanulni, de hát ezek kitanulása sok-sok hetet vett igénybe.

Türelmetlen voltam, így igyekeztem megtalálni az egyensúlyt a tanácsok ellenére is a learning és egyéb skill-ek között. Nehéz volt engedni a csábításnak, hogy ki tudjak próbálni egy Merlin-t, vagy amikor 2 hét után volt rá pénzem, akkor egy Cormorant-ot.

A Cormorant egyszerűen egy vadállatnak tűnt, tele lehetett aggatni fegyverekkel, amik pillanatok alatt szaggatták le az NPC-ket a levegőből.

 

dca4395a90c3a2ee2731e0464c5a45f95dd5df1d
 

Nem volt mese, minden csábítás ellenére be kellett lássam, hogy a learning skill-ek bár unalmasak, hosszútávon megtérülnek, így Advanced level 4-ig mindent kitanultam. Ugye ma alapból minden pilóta rendelkezik az Advanced learning skill-ek lvl5-el is, nem is lehet már a karakter oldalon a skill-ek között ezeket a képességeket megtalálni.

 

A fejlődés ebben az időben sokkal lassabban ment. Eleve tanulni is lassabban lehetett, a pénz keresés sem volt annyira egyszerű. Újabb 3 hét komoly agent-ezés után tudtam megvenni az első Cruiser-emet (Moa), az első Battlecruiser-em (Ferox) még több időt vett igénybe, de az igazi álmom egy Megathron volt.

Ez már komoly munka árán jött csak össze, ráadásul a fegyverzet rá kész vagyon volt, a Prototype puskák egyenként 12 millió ISK-be kerültek, ... "jézusom annyi pénz nincs is"!

 

c6e744a663bec64248e29d619ad88e81d57a150a51f3e08cedc5bdb3999a87ac0e434fcc1ac749e0

Jita sem volt még kereskedelmi központ, én is csak a 2-es szintű küldetések miatt jártam oda át és rajtam kívül talán 2-3 embert láttam még a local-on. Jita-nak volt jég belt-je is, sokan próbálták onnan beszerezni az ISK-et.

Az az igazság, hogy én hamar meguntam az agent-ezés monotonitását. Amíg a kollégám szeretett agent-ezni, én egyre jobban untam a lvl3-as küldiket, így rákaptam a bányászatra. Persze az is segített, hogy az egyik rokonom beszállt mellém az EVE-be, amíg a munkatársammal hetente 1-2x tudtunk együtt játszani, vele napi szinten. Ő Todaki-n született, aminek szomszédja Kakakela, ahol hamar felfedeztük, milyen szép nagy beltek vannak és a rendszert is kevesen használják (néha Umokka-ba is átlátogattunk). Tökéletes hely az EVE-s életünk megalapozásának, így mind a ketten oda költöztünk és megkezdtük bányász karrierünket. Eleinte Prophecy-vel fúrtunk, később beszereztem egy Procurer-t is, de hamar sikerült váltani egy Retriver-re, majd lett belőle kettő.

 

9190b73fa2d2991be7a6632f2cb20d9357e6df50

 

Két bányásszal 1,5 hónap alatt meglett a Megathron-ra és a fegyverekre a pénz. Iszonyatosan sokat fúrtuk a Scordite-kat, hétvégén napi 14-15 órában. Ami a legjobban tetszett a bányászatban az agent-sel szemben, hogy nem kötötte le az embert annyira a géphez, simán lehetett mellette filmet, sportot nézni a TV-ben, hiszen 2-3 percenként csak át kellett húzni az érceket a raktérből az űrbe kidobott konténerbe. Ez beidegződés után fél másodperces művelet volt. Fél óránként szállító hajóval elvittük az érceket, de mivel az üzlet nagyon sikeres volt, kitűztük a célokat, volt miért hajtani.

Én Krisszel beléptem időközben a HURT-ba, az akkori egyetlen kiképző corp-ba, amit a HUN Corp. hozott létre. Pechemre pont abban az időben a HURT egyszerűen halott volt. Pár ember lézengett a corp csatornán, akik igaz segítőkészek voltak és adtak hasznos tanácsokat, de ez volt minden. Kollégám kapcsolatba került az FGC-vel, így ő szerencsét próbált náluk "low-sec"-ben, mi meg a családi vállalkozást tovább üzemeltetve, áttettük székhelyünket Domain-be.

 

A HURT-nak hála megkaptam az útvonalhoz szükséges teljes insta készletet (bookmark-ok az útvonalra), így nem kellett bajlódni a kapukra való "aprócsolgatással". Amikor azt a tanácsot kaptam, hogy a bányászat terén a legnagyobb üzlet a Kernite fúrása (hiszen az abból eső Isogen-t 130 ISK-ért is megveszik a piacon), akkor tudtuk, változtatnunk kell a Scordite fúráson.

Elköltöztünk Domain régióba, Hisoufad-ba. Innen nyílt egy zsák rendszer, Uzigh, ami a bányászok minden álmát kielégítette. 18 belt tele vaskos kavicsokkal. Ebben az időben a Caldari űr egyre zsúfoltabb és zsúfoltabb lett, addig az Amarr kongott az ürességtől, csak a frekventáltabb helyeken lehetett 10+ local-kal találkozni, de Uzigh maga volt a mennyország. Néha 1-1 ember betévedt, így az ércek csak a mieink voltak.

 

Hamar rá kellett eszmélnünk, hogy azért vannak itt már veteránok, akik tudják mi a dörgés. A keddi és a pénteki DT után töltődtek fel az ércek és bizony akkor 1-1 veterán megérkezett Covetor-jával Kernite-t fúrni, így nekünk is hamar szert kellett tenni ilyen berendezésekre, kellettek új karakterek, akikkel szállítani tudtunk, egyre több és több account lett indítva.

 

94502de3760e164a1dbf539cf8ff9f94702bcf2b
 

A feladat világos volt, pénteki töltés után hosszú műszak indul!
Siettem haza a munkahelyről, azonnal gép elé vetődtünk, majd indult a műszak, ami eleinte eltartott szombat délig, majd ahogy javultak a skill-ek, cseréltük a fúró fejeket Tech II-re. Én hónapokig egy Apoc-kal fúrtam 7 T2-es lézerrel. Egy hibája volt csak, hogy fél percenként ércet kellett ürítenem, de annyira robotikussá vált a mozdulat, hogy 14 órás bányászat során fel sem tűnt már, még a TV-zésben sem zavart. Miután lett pénz Covetor-ra, persze már kényelmesebb volt.

Pongi-nak annyit meséltem a munkahelyen a játékról, hogy 2006. tavaszán ő is rákapott a játékra. Lett saját corp-unk és 3 fővel éltük az életünket az EVE-ben. Ponginak jobban tetszett az agent-ezés, így ő Caldari űrben inkább az NPC-ket öldöste, szépen is fejlődött.

 

4f11ff749f60eb5434fbf5bbc639a039243dd669
 

Az eve-online.hu-n nagyon jó közösségi élet zajlott, bár néha persze összekaptak az emberek, de a hangsúly a segítség nyújtáson volt. Eleinte csak 2 nagyobb magyar cég létezett, a HUN és az FGC, majd létre jött pár másik, amiből az egyik a SUH, kezdett egyre komolyabbá válni.

Ivansonnak, a SUH CEO-nak sok jó ötlete volt, publikus sörözéseket is szervezett, amelyekre például én is elmentem, így a közösségből egyre több és több embert ismertem meg.
 

e51f706797e6e0fcf86dd16ed629d1ffcc87be34
 

Újabb és újabb célok fogalmazódtak meg: kell egy Freighter (1 hónap alatt felépítettük), majd az új nagy álom egy Carrier, pontosabban egy Chimera legyártása lett.

Azt még nem tudtuk mire lenne jó, de kell!

1,5 hónap kemény bányászat után az olcsóbb ércek meglettek, majd Pongi segítségének hála a tonnányi lvl4 agent mission elvégzése után, meg lett a Zydrine és Megacyte is. A szomszédos "low sec" zsákba, Namaili-be vittük át Freighter-el a legyártott alap komponenseket, Fighter-eket és itt indult el magának a Chimera-nak az összeépítése.

220d459cf8ef2fa1d5acd10237d08f16a4e7239512c1da2fa9ac4d7b2407958a3201c27796947261

 

Számos videót publikáltak tapasztalt játékosok, volt csapat és szóló PVP videó is, amelyek egyre jobban kezdték felkelteni bennem a vágyat a PVP iránt. Nagyon izgalmasnak tűntek, de egy valami kezdett egyre jobban kikristályosodni: ehhez már csapat kell, úgy sokkal szórakoztatóbb.

Pongi megismerkedett Lensver-rel, aki bemutatta nekünk Shonion-t, akik szintén csatlakoztak a corp-unkhoz, ami már kezdett egy kis közösségi életet élni.

 

Igyekeztünk közös programokat kitalálni, így mivel megtetszett Namaili, kitaláltuk, hogy az egyik hétvégi napon a srácokkal átruccanunk oda fúrni. Vittünk bányászhajókat, de azért pár harci hajót is, Scorpion-t, Thorax-ot, Caracal-okat, hogy ha valaki belénk akarna kötni, akkor az ráfaragjon. 1-2 óra fúrás után jöttek is a szomszédból a vérszomjas kalózok.

Az egyik srác egy BoB-os alt volt, ő Rook-ban, a másik srác pedig Raven-ben repült.
Azonnal kiwarpoltunk a belt-ből az állomásra, hajó csere és vissza a belt-be.

Ők ketten voltak, mi öten, ők profik voltak, nekünk csak halvány elképzelésünk volt mit is kellene csinálni, amikor az ember PVP-zik, de "valami majd csak lesz", a hajók biztosítva voltak.

Nehogy már elkergessenek minket csak úgy az ércek mellől!!!

Bewarpolva a beltbe, azonnal a Rook-ra koncentráltunk, aki hamar a múltté vált (ezzel megszületett életünk első kill-je), de a Raven 100 km-ről gyilkos rakétákat küldött belénk.

Én pukkantam a Thorax-ból, Lensver egy Scorpion-ból. ISK szempontjából még mindig jól álltunk, de lényegében hamar be kellett lássuk azt, hogy ezek a srácok tudják mit csinálnak. Így állomásra mentek a túlélők tőlünk, míg Syraf hamar vissza is tért egy BS-sel.

A kalózok díjazták, hogy nem sz*rtunk be és kimertünk állni, így közölték, ez szép volt, szabadon távozhatunk "high-sec" felé, nem fognak minket bántani. Be is tartották az ígéretüket, simán kivittünk mindent.

 

Emlékszem kb. 10 percig remegett a kezem a csata után, annyira elárasztotta a testemet az adrenalin. Bár vesztettünk, de sokat nyertünk is, ami nem volt más, mint a tapasztalat, valamint valami más is megváltozott. Rájöttük akarunk ebből még többet, ez százszor izgalmasabb a bányászatnál, agentezésnél.

01e2a4d3fd3f64afd78881e62fcce78185e5b117
 

Több és több magyar játékossal sikerült megismerkedni, sok-sok sörözés után egyszer csak jött a mindent megváltoztató ajánlat, 2007.03.03-án alapítói lehettünk a TSC-nek (The Sphere Confederation), az első magyar alliance-nak. Cél immáron 0.0 volt, így a Chimera-nak is lett értelme, a szövetség egyetlen Carrier-je a miénk volt, azzal költöztettünk le mindenkit.

Innentől miden más lett, kitágult az EVE, azt hittem már mindent láttam a játékban, de hamar kiderült, talán ha 10%-val találkoztam korábban, akkor sokat mondtam. 

A többi már történelem, ami az én szempontomból a TSC-ben folytatódott.

 

b89130548bf44046e67c87c6a6b9d17b40a566bf

Hozzászólások:

Anonymus
2016.03.31 09:42:50
Na végre, ismét egy értelmes cikk!

Nincs benne veszekedés, anyázás. Látod Krisz, tudsz te, ha akarsz.
Csak így tovább! Gratz!
The 1st Regiment
2016.03.31 15:43:52
Én Krisz-t nyilvánosan még nem láttam anyázni, skizónak se néztem még, hogy magával veszekedne...
Anonymus
2016.04.14 21:31:52
Szép írás! Köszönöm !!
Bejelentkezés
Még több...