Zűr az űrben VII.

 

Végtelen idő



Mintegy megajándékoztam magam névnapom alkalmából azzal, hogy visszatértem „otthon” cégemhez. De ezen a napon nem csak ezt a meglepit kaptam.

Mindig is szerettem volna egy Hurricane-t. Bár nem ez volt az első hajó amivel repültem, mégis olyannyira a szívembe lopta magát, hogy már egy ideje az volt az „álmom”, hogy Hurrit vezessek. Egyszerűen gyönyörű ez a hajó. Szeretem a szimmetrikus formákat, és hát ugye pont az, de még sorolhatnám a dicséreteket hosszasan … – mindenkit megnyugtatok, nem fogom. :) Mindenesetre egy kitűzött célom volt. Mégpedig, hogy legyen egy ilyen hajóm, tudjam repülni és meg is tegyem. Ebben azért annyi hibázott, hogy se hajóm, se megfelelő skillem nem volt hozzá. Viszont volt aki tudta, hogy mennyire szeretném ezt, és hát mivel névnapom volt ezért ott csücsült station-ön és csak rám várt egy „Boldog névnapot!” névre keresztelt Hurricane. Hát ez aztán meglepetés volt a javából. Majd kiugrottam a bőrömből, mikor megkaptam. Habár még mindig nem volt skillem hozzá …

De nem ültünk ám sokáig tétlenül a station-ön. Ceom azon gondolkodott, hogy bár visszajöttünk a corp.-unkba, mégsem kéne itt megtelepedni. Pár nap leforgása alatt elkészült a haditerv, és páran elrepültünk Gallante űrbe, hogy ott próbáljunk szerencsét. A hely – ahova utaztunk – gyönyörű volt. Nem mintha nem lenne máshol is hasonló, de egyszerűen volt valami különleges szépség benne, mondhatni megvolt a maga varázsa.

Ám túl sokáig nem élveztem ezt a helyet, mert a valódi élet sajnos nem fenékig tejfel. Jött pár magánéleti probléma, és az accountomat pihenő állásba kellett helyezni …

… eltelt 1-2 hónap már, hogy nem játszottam … csörög a telefon … egyik srác az … kérdezi mikor jövök már újra játszani … megígérem, hogy nem soká … elköszönünk … a vonal megszakad …

… egy gond megoldódott … de a játék még mindig szünetel … páromé is … sajnos nem állunk úgy, hogy folytassuk … hiányoznak a társak … nem tudom miért, de ventrire sem járok fel … belefeledkezem a rohanó életbe … helyt kell állni az új munkahelyen … nincs idő semmire …

… megint eltelik pár hónap … újabb telefon … sajnos még mindig csak ígérni tudok …

… nyár vége van … az idő csak telik és mintha végtelen lenne … ceonk telefonál, hogy lesz egy corp. találkozó következő hónapban … de jó lesz újra látni az embereket …

… szeptember … autóba ülünk, és elindulunk … messziről is felismerem a rég nem látott arcokat, de vannak akik ismeretlenek … nem csak a mi cégünkből jöttek emberek … nem tudom kik ők … jófej emberek, viccesek, aranyosak, játékostársak … a buli jó … ökörködünk, nevetünk … unszolnak, hogy jöjjünk már vissza … hamarabb haza kell mennünk … elköszönünk …

Eltelt 9 hónap. Hosszú volt a pihenő. De helyre álltak a dolgok, és újra feltöltöttük az accountokat. Belogoltunk, és jött a meglepetés a többieknek. Jó érzés volt, hogy mennyire örültek nekünk.

Én még mindig Gallante űrben voltam az összes cuccommal együtt. A többiek visszaköltöztek Metropolisba. Amit tudtam lehoztam, a többit ceom intézte. Újra itthon vagyok, újra játszom. Sok idő telt el januártól. Végtelennek tűnő idő …/uploads/media/default/0001/01/thumb_42_default_big.png

Hozzászólások:

Bejelentkezés
Még több...