Zűr az űrben VI.

 

 

Biztosan kellett ez nekünk?



Kicsit már megkoptak az emlékeim az „új” cégben töltött időről. Nem történt velem semmi jeles esemény, semmi különösebben figyelemre méltó dolog.

A kissé nehézkes kezdés után azért kezdett enyhülni a légkör, és kezdtem megismerni az új embereket. Na persze csak névről. Nem volt egyszerű dolog ez sem, mert egyeseknek elég csavaros esze volt a karaktere névválasztásánál, és valami megjegyezhetetlen illetve kimondhatatlan nevet talált ki.

Néha, mikor agentezés közben rálestem a corp. channelre, láttam, hogy mindenféle érdekes – már ismerős, de főleg ismeretlen – nevű karakterek irogatnak angolul, vagy – ritkábban – osztrákul. Olykor-olykor bekapcsolódtam én is. Apró német tudásomat bedobva (lásd: szótár ezerrel lapoz) egész jól elcsevegtem a ceoval. Csupa általános dolgokról esett szó, mivel – így több, mint 1 év játék után is, akkor meg még csak pár hónapja játszottam Judyttal – magyarul is bajban vagyok az EVE nyelvével. Kb. ilyenekről esett szó: „Hogy vagy? Mióta játszol? Hány éves vagy? Tényleg lány vagy?”

Én főleg agenttel múlattam az időt. Többször sikerült is kilövetnem magam. Hát megesik az emberrel, hogy kipottyan a ruptureből. Ez idő alatt négy hajómat és egy podomat vesztettem el.
Az első esetnél agentezés közben estek rám. Kegyetlenül harcoltam az életemért, de nem sokra mentem egy vexor ellen. Olyannyira, hogy a podom látta kárát. Mondhatom, mennyire repestem az örömtől, hogy most vehetek egy új klónt.
Második eset egy beltben történt. Elfelejtettem, hogy low sec.-ben óvatosan kell beltről beltre ugrálni, mert könnyen ideröppen valaki, hogy megpörköljön. Pontosan ez történt. Ideröppent a thorax, lelőtt, én meg megléptem a podban.
A harmadik eset számomra is rejtély volt. Ma sem értem, hogy lőtt le a missionban egy npc. Lehet, hogy az volt a probléma, hogy éppen hátrafelé kellett néznem, mert párom mondott valamit?
De a legjobb eset az volt, amikor tavaly behozták az új grafikai motort. Életem első agresszív támadása volt kapun teszt céljából, hogy hogyis néz ez ki, ha az új kinézettel próbálkozunk. Hát gyönyörűen elpukkant a rupture kb. 4-5 sentry tűztől. Arra is emlékszem, hogy amit „megpróbáltunk” – párom ült a gépnél éppen, úgyhogy ő irányított – lelőni az egy badger volt.

Én ennyire emlékszem az „új” céges életemből. Persze kérdeztem a többieket, hogy ők mire emlékeznek. Kiderült, hogy bennük sem hagyott valami mély érzést és emlékeket. Volt aki emlékezett, hogy egyszer voltak POS-t lőni és ennyi, mások egy fleet op-ra emlékeztek.

Aztán egy idő után – kb. olyan 1,5 - 2 hónap alatt – megelégeltem, hogy folyamatosan úgy éreztem haza akarok menni, pedig ugyanabban a rendszerben volt az otthonom, mint az előző – igazi cégemnek. Itt maradtam, itt laktam, és mégis úgy éreztem, hogy haza kell mennem. Nem éreztem jól magam. Gondoltam egyet, szóltam a ceomnak (akit annak tekintettem). Valami ilyesmi hangzott el köztünk. Meglepetésként ért a végeredmény.

- Nem érzem jól magam itt, én visszamegyek. Kilépek innen. – mondtam.
- Én is ezen gondolkodom már egy ideje. Valami hiányzik ebből. – jött a válasz.

Szó szót követett, és megbeszéltük, hogy visszamegyünk, vagyis hazatérünk.

Így is lett. Még aznap kiléptettem magunkat, majd beadtam a régi-új cégünkbe az applikációnkat (páromét és enyémet). Végre otthon voltunk.

Azóta ha erre az időre gondolok mindig eszembe jut egy kérdés:

Biztosan kellett ez nekünk?

Hozzászólások:

Bejelentkezés
Még több...