Zűr az űrben IV.

 

 

Ragaszkodom




Miután létszámilag megcsappanva a srácok hazaköltöztek low sec.-be minden olyan más volt. Hiányoztak az emberek, a barátok, akik a háború előtt még itt voltak velünk. Amikor fellogoltam játszani, majdnem mindig itt voltak corp. channel-en, de aztán üres volt nélkülük. Persze az igazi mag megmaradt, de ők is közénk tartoztak azelőtt és csak a hiány maradt utánuk. Ez ilyen. Az emberek jönnek – mennek, belépnek – kilépnek, kipróbálják magukat itt is – ott is. Pedig emlékszem még a hajnalig tartó beszélgetésekre, mikor már mindenki hulla fáradt volt, de mégsem mentünk aludni, mert imádtuk egymás társaságát. Egy kicsit ennek vége lett.

Alig kis idő telt el agentekkel, beltezésekkel, másoknak kalózkodással, mikor jött egy újabb hidegzuhany. Volt, akinek nem volt elég, hogy ennyivel kevesebben lettünk. Volt aki úgy gondolta, úgy érezte, hogy mennie kell tovább, hogy máshol, más cégnél nagyobb dolgok várnak rá. A gond csak az volt, hogy aki menni akart, az a corp. ceoja.

Jöttek a nagy megbeszélések, az érvelések. A cég ahova menni akart, már ki volt szemelve. „Jó lesz ott nekünk. Buli lesz nagyon! Jól fogjuk érezni magunkat.” – hallottam három estén keresztül, de a kérdésemre, hogy „Miért lesz ott jobb, mint itt?” – sajnos egy értelmes választ sem kaptam. Kétségeim voltak, hogy biztos olyan jó lesz ott? A corp. ceoja osztrák, a tagok szintén nem magyarok. Ráadásul nem beszélek angolul, csak egy kicsit németül. Hogy fogok én ezekkel beszélni? Kezdetben ceonk vinni akart minket is magával, de aztán addig fajultak a dolgok az esték folyamán, hogy a végén már kijelentette: „Én mindenképpen megyek, akár jöttök, akár nem, de én megyek!”

Megszületett végül egy újabb döntés. Megyünk más cégbe. De nem mindenki ugyanoda. Volt akinek nem tetszett az ő általa választott corp. Páran mentünk az új – ceonk által választott – cégbe, a többiek elszóródtak más corpok között.

Én egyáltalán nem akartam céget váltani, de mégis megtettem, mert a barátaimmal akartam lenni. Mégis rossz érzés volt, hogy ott hagyjam a corp.-ot amihez annyira ragaszkodom, amibe beleszülettem. Igazából, ha egyedül maradtam volna a saját cégünkben nagyon elveszettnek éreztem volna magam. Egyedül a nagy semmiben. Mihez kezdtem volna? Most már visszagondolva mindegy, hogy átléptem, vagy maradtam volna, mert én – igaz, hogy céget váltottam –, de nem költöztem sehova, és ugyanazt csináltam, mint előtte. Agenteztem, és belteztem. Ráadásul ugyanott, ahol eddig is laktam.

Elmondhatom, hogy kiürült a cégünk. Sajnos teljesen egy kis időre. De hogy megmaradjon, és ne vesszen a semmibe két karaktert beléptettünk. Az egyik srác altját – ő lett a cég új ceoja, és az altomat, amit ekkor csináltam – és bevallom – csak azért, hogy valamennyire mégis csak itt maradjak.

Megszületett Judyt2, és persze rögtön összetűzésbe kerültem vele a Concorddal. Naná, hogy első kidokkolásom alkalmával megpróbáltam belelőni valakibe, főleg úgy, hogy a Concord is ott van. Kipodoltak. Várható volt. De nem adtam fel. 17. próbálkozásra megléptem! Így -0,1-es sec. statusszal beköltöztem a cégünkbe. Azóta sem használtam azt a karatert. Néha megnézem – semmit sem változott. Nyugtázom, majd lelogolok.

Talán van olyan, akinek viccesen hat, hogy valaki ennyire ragaszkodjon egy corp.-hoz, de nekem olyan ez, mintha az EVE-es családom lenne. Szeretem ezeket az embereket akik itt vannak, szeretem ezt a helyet, és lehet, hogy bután hangzik, de úgy érzem, hogy itt kezdtem el az EVE-et, és itt is akarom majd befejezni egyszer, talán …

Hozzászólások:

Bejelentkezés
Még több...