EVE-Online.hu

Interjú Werebarbie-val

Corp: Wings of Turul
Alliance: HUN Reloaded

Mermalior: Hogy kerültél közel az evehez?

Werebarbie: 2008 őszén ismerkedtem meg az EVE-vel. Olyan RPG játékokkal játszottam korábban, mint a Baldur's Gate, Neverwinter Nights, Oblivion, Mass Effect stb. Nem volt ugyan teljesen ismeretlen előttem az online játékforma, de jobban be tudtam osztani az időmet a save funkció segítségével. Az EVE-t egy ismerősöm említette futólag nem sokkal korábban, majd netezés közben is rábukkantam. Gondoltam, miért ne? Adok neki két hetet, a trial úgyis ingyenes, meglátjuk.

Rettenetesen unalmas volt. Mint RPG játékos, a történetet kerestem, de az agent ugyanazt a 20-30 küldetést pörgette újra és újra... mikor már harmadjára szállítottam hajléktalanokat, kezdett keresztbe akadni a szemem. De az mégsem lehet, hogy ne találjak benne semmi érdekeset, befizetek egy hónapra, viszont ha addig nem történik valami, fel is út, le is út, köztünk mindennek vége! Eltelt egy kis időbe, míg rájöttem, hogy játékosként én magam alakítom a történetet, rajtam múlik szinte minden. A neten rákerestem az Evecom-ra, majd az Evehu-ra, ingame felléptem a HUN csatira, és ott leltem ismerősökre, barátokra, akik türelmesen válaszoltak a kérdéseimre, de a mai napig is jellemző, hogy segítenek bárkinek. Egyszer csak azon találtam magam, hogy én is tudok válaszolni a feltett kérdésekre...

Mermalior: Ismersz más női játékost?

Werebarbie: Éppen hogy ők segítettek abban, hogy úgy döntöttem, maradok. Név szerint Judithot és SVicát terheli a felelősség... Az Evehu-n ugyanis, bármilyen furcsa, de Judith éppen akkor nyitott egy topikot a női játékosoknak, illetve a játékosok barátnői számára. Na és ha három nő elkezd dumálni... Az Evehu sok minden másban is segített; végigolvastam a kezdőknek szóló topikoktól kezdve a háborúsokon át szinte mindent. Hamar rájöttem, hogy kicsiny, de igencsak aktív társaság játszik már évek óta, és bár látszatra megfojtanák egyesek egymást egy kanál vízben, valójában mindenkit áthat a játék szeretete, vagy inkább mondjam függőségnek? Meggyőződésemmé vált, hogy több is van itt, mint hajléktalanok szállítása. Így, lassan a második év vége felé, elmondhatom, hogy jól éreztem.

Mermalior: Nem zavar hogy ennyi a fiú/férfi a játékban?

Werebarbie: Nem, egyáltalán. A legtöbb számítógépes játékkal amúgy is fiúk/férfiak játszanak, és nem olyan rossz dolog "kuriózumnak" lenni. Komolyra fordítva, az első meglepetés után, a kötelező körök lefutása után (tényleg lány vagy? hogy kerültél ide? stb.) egyáltalán nem számít már, hogy nőből vagyok. Az EVE csapatjáték, és sikerült megtalálnom itt a helyem. Nem a nemem fontos, hanem, hogy számíthatnak rám, legyen szó akár az alliance-ről (RAX), akár a corpról (WoT), akár a HUN csatiról, bár ez utóbbin már nem tudok olyan sokszor fent lenni.

Mermalior: Mi az ami egy nőt meg tud fogni ebben a játékban?

Werebarbie: Az tudom megmondani, hogy mi fogott meg _engem_. Nos, a grafika először (ó, igen, a karaktergenerálás... ). Azután a zene. Azután a társaság. Az EVE lényege számomra, hogy együtt legyek a barátaimmal, a játék csak keret hozzá. Bár igen lényeges keret.

Mermalior: Nem túlságosan hardcore ez a játék a nőknek? Nem zavar a sok tech talk, összetett játékmechanizmus?

Werebarbie: Nem. Ha valamit pedig nem értek, mint nőnek könnyebb is a helyzetem, ugyanis nyugodtan megtehetem, hogy bájosan mosolygok és megkérem az illetőt, hogy fordítsa le magát érthető nyelvre. Mindig segítőkész és türelmes válaszokat kapok. De tény, a Sims-et nagyon hamar meguntam.
Mermalior: Nem túl domináns / intenzív a harci része a játéknak egy nő számára?

Werebarbie: Ó, dehogy! Az EVE egészen új aspektusa nyílt meg, mikor először elmentem pvp opra. Hihetetlen élmény volt. Nemcsak a közös játékélmény, hanem a közösségformáló hatása miatt is. Nemcsak WoT-ossá váltam ott, de az (akkor még) velünk koalícióban repülő JMU és FGC közös fleetnek a részese is lehettem. Arról nem is beszélve, hogy az első killem egy Tempest volt... Sőt, később 1v1-ben is harcoltam, lenyomtam egy caracalt a malleremmel! Noha nem váltam vérpvp-sé (bár aki azt hiszi, a marketen nincs pvp, az téved ), bármikor szívesen roamingolok kisebb csoportban. A habitusomból fakadóan viszont szívesebben ülök bs-nél kisebb hajóba, ceptorba, af-be, bc-be, ezeket igyekszem minél jobban kitanulni, mert nem szeretem, ha valami nem megy tökéletesen. Noha emiatt kimaradok a bs fleetekből - legalábbis egyelőre még.

Mermalior: Mennyire kell megfelelni a másik nemmel szemben a játékban? Vannak előítéleteik?

Werebarbie: Nem, nincsenek előítéleteik. Vagy ha vannak, nem kapom meg, mert lovagias a társaság. Komolyabbra fordítva, nem hiszem, hogy többet vagy másként kellett volna valaha is teljesítenem, egyedül a tapasztalat számított mindig, a jóindulat pedig adott volt. Opokon az FC-k ugyanúgy előreküldenek engem is szemnek, ha pl. cepiben ülök, megvan a feladatom a fleetben, és azt teljesítem. Mint említettem, az első csodálkozás elmúltával egyenrangú félként bántak velem mindig, legyen szó akár az alliance-ról, akár a corpról.

Mermalior: Vannak sztereotípiák? Nem vagy viccek vagy tolakodás célpontja?

Werebarbie: Nem. A játékosok többségével személyesen ismerjük egymást, úgyhogy elmondhatom, hogy barátok, legalábbis jó ismerősök vagyunk. Persze, ugratások előfordulnak oda-vissza, de ennyi bőven belefér.

Mermalior: Mit tudsz mondani/ajánlani egy másik lánynak aki el akarja kezdeni a játékot?

Werebarbie: Nem biztos, hogy tetszeni fog neki, ez azért alapjában férfiaknak készült játék. Persze, a játékok döntő többsége ilyen, úgyhogy aki elkezdi, úgysem fog rám hallgatni, mert már tudja. Ha meg csak "pasizni" jönne, nos, akként is fognak vele bánni. Ha viszont komolyan érdekli a játék, azt mondanám, amit egy férfi játékosnak is: töltse le az EVE-t mindenképpen és próbálja ki! A trial csak kóstoló, mindenképpen keressen magának egy olyan corpot, ami leginkább megfelel neki. Nagyon sok barátra és egy kitűnő játékra találhat, de ez rajta is múlik.

Mermalior: Mit mondanál a tisztelt férfi nemnek, hogy kezeljenek titeket, mire figyeljenek?

Werebarbie: Csak ahogy a mindennapi életben is kezelnének minket. Mi lehet ennél egyszerűbb?